A lufi pukkanása

(fotó: pixabay)

Fiatal, értelmes arcú fiúk állnak velem szemben, a Selye János Egyetem hallgatói. A jövő magyar értelmiségének képviselői.
Az első kérdez, első hallásra nem is értem a kérdését. Azt kérdezi, megkeresett-e már engem Šimečka képviselő úr, a PS európai parlamenti képviselője.
– Miért kellett volna megkeresnie? – kérdem meglepetten.
– Mert azt mondta, hogy ő fogja a szlovákiai magyarság érdekeit is képviselni az Európai Parlamentben. S azt is ígérte, hogy megkeresi önt és Nagy Józsefet, hogy pontosítsák az együttműködési mechanizmusokat.
– Nem, nem keresett meg – válaszoltam.
– Nagy József tegnap ugyanezt mondta – folytatta ő, látható csalódottsággal.

Elgondolkodtam: ennyire naiv ez a mostani fiatalság? S visszagondoltam saját fiatal koromra, arra, mennyire tetszett nekünk, hogy az előttünk járó korosztály mennyire megpróbálta a saját felvidéki magyar belső köreiben kidolgozni válaszaikat a kor kihívásaira. S kisebb hatásfokkal, de folytatta ezt az én generációm is.
S ma?
Miért van az, hogy egyébként értelmes emberek elhiszik, hogy majd a szlovákok tényleg odafigyelnek végre a mi ügyeinkre, s JOBBAN fogják azt képviselni, mint a saját politikusaink?
Azt hiszem, a bizniszpolitizálásnak ez a legszomorúbb hozadéka: sokak hite megingott a saját politikai reprezentáció elkötelezettségében. Pedig látni kellene: vannak közöttünk, akik 30 éve ugyanazt hirdetik és teszik, s ugyanazon az oldalon vannak. S ma is négyszobás tömblakásban laknak, nem mindenki vásárolt fel földeket magyar választóitól bagóért, s nem mindenkinek vannak kastélyai, erdői sem…

Kedves Fiatalok!
Nektek kellene továbbvinnetek az elkötelezett magyar politizálást, s nem üres ábrándokat követni arról, hogy majd a szlovák politikusok jobban, hatékonyabban fogják képviselni a mi érdekeinket. Talán elolvashatnátok néhány könyvet is az elmúlt 100 év történéseiről…

Csák Pál

Cikkajánló

Mementó a százötvenedik évforduló!

Lenin élt… 150 éve született Vladimír Iljics Uljanov A történet kezdetén ott éktelenkedik maga a …