Felvidéki remények és félelmek

Megjelent a Bécsi Napló 2021. januári számában.

A letűnt 2020-as év hozott némi változást a magyar glóbuszon is. Míg saját munkájuknak és szervezettségüknek köszönhetően Romániában és Szerbiában némileg jobb helyzetbe kerültek a magyar közösség tagjai, addig Kárpátalján és Felvidéken romlott az ott élő magyarok helyzete. Az utóbbi kettő esetében a negatív előjelű változás más-más okból következett be: Ukrajnában elsősorban az ukrán nacionalizmus és az egyes politikai csoportok belső hatalmi harcai miatt, Szlovákiában viszont a felvidéki magyarság megosztottsága okán.

Két, a magyar választókat is megszólítani igyekvő politikai formáció indult ugyanis a Felvidéken a legutóbbi választáson 2020 februárjában egymás ellen: a vegyespárt, a Most-Híd, s a magát egyértelműen magyar szövetségnek deklaráló Magyar Közösségi Összefogás nevű választási párt, amelynek listáján szerepeltek a legerősebb felvidéki magyar politikai formáció, a Magyar Közösség Pártja képviselőjelöltjei is. A Most-Híd nevű vegyespárt ráadásul kormányzati pozíciókból veselkedett neki a feladatnak, hiszen 2016 óta egy furcsa koalíció tagjaként a kormány része volt az elmúlt négy évben. Ám mivel Szlovákiában nem létezik pozitív megkülönböztetés a kisebbségi politikai pártok számára, így mindkettőjüknek legalább 5 százalékos eredményt kellett volna elérni a parlamentbe jutáshoz. Nos, a magyarság 9 százalékos lélekszáma mellett ez nagyon kockázatos vállalkozás, amolyan „felvidéki orosz rulett” volt, nem is járt eredménnyel. A felvidéki magyarság így elvesztette parlamenti képviseltét, 1990 óta most először nincs a szlovák parlamentben olyan párt, amely programszerűen, akárcsak részben is a szlovákiai magyar közösséget képviselné.
Joggal kérdezheti meg a tisztelt érdeklődő, hogyan jutott idáig a felvidéki magyarság, illetve ki kicsoda és mit képvisel a széttöredezett felvidéki magyar politikai szerkezetben. Kezdjük tehát egy rövid történelmi áttekintéssel.

Bő harminc évvel ezelőtt, 1989. november 18-án megalakult Vágsellyén a volt Csehszlovákia első kommunistaellenes politikai szervezete, a Független Magyar Kezdeményezés. Egy nappal a hasonszőrű szlovák forradalmi szervezet, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen nevű antikommunista szerveződés előtt! A magyar szervezetet 1989 végén sok felvidéki magyar támogatta, ám miután az 1990 elején bejelentette, hogy liberális párttá szeretne válni, sokan elfordultak tőle. Emiatt alakult meg 1990 márciusában a nemzeti-liberális Együttélés Politikai Mozgalom, amely szerette volna összefogni az akkori Csehszlovákiában élő összes nemzeti kisebbséget, illetve a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, amely a keresztény-konzervatív eszmerendszerre épült. A felvidéki magyarság tehát – eltérően az erdélyi, délvidéki illetve a kárpátaljai szerveződésektől – 1990-ben ideológiai differenciálódás alapján kezdett megszerveződni, s ez a kezdetelktől fogva inkább több problémát okozott, mint hasznot hajtott. Az egymás elleni belső küzdelmek több energiát emésztettek fel, mint amennyi a politikai pluralizmus hozadéka volt. Ráadásul 1992-ben széthullott Csehszlovákia, s a Vladimír Meciar által fémjelzett kormányzás magyarellenes megnyilvánulásai is rádöbbentették a felvidéki magyar politikusokat, hogy nem lesznek politikai tényezők, ha energiáikat egymással szembeni küzdelmekre fecsérelik el. Ez a felismerés vezetett el az 1998-as pártegyesítéshez, s tette lehetővé, hogy az egységes magyar párt Magyar Koalíció Pártja néven 8 évig két szlovák kormány oszlopos tagja lehessen.

2006-ban azonban bizonyos politikai visszarendeződés következett be. Robert Fico új miniszterelnök az ultranacionalista Szlovák Nemzeti Pártot részesítette előnyben a Magyar Koalíció Pártjával szemben, ez utóbbi ellenzékbe került. A nemzeti ihletésű szlovák kormánykoalíció újra magyarellenes politikát kezdett folytatni, ekkorra datálható a hírhedt Malina Hedvig-ügy, a dunaszerdahelyi szurkolóverés vagy a szlovák nyelvtörvény megváltoztatása is úgy, hogy az erőteljesebben korlátozza a kisebbségi nyelvek használatát. Egy másik folyamat hatásai is nyilvánosságra kerültek ebben az időszakban: kiderült, hogy a 2006 előtti időszakban olyan korrupciós összefonódások is létrejöttek, amelyek érintették a felvidéki magyar közösség egyes tagjait is. A magyarországi tőkekihelyezések is (a Slovnaft kőolajfinomító megvásárlása a MOL által, az OTP bank, illetve más magyar érdekeltségek) csak a saját profitjukkal törődtek, a magyar közösség érdekei hidegen hagyták őket. Ez a fajta hozzáállásuk több felvidéki magyar vállalkozót is a személyes profit maximálása felé vitt el, nem a közösségi érdekek támogatása felé. Komoly feszültség keletkezett ebből a kisebbségi közösségi érdekeket képviselni akarók és a gazdasági célokat preferálók között, érdekes módon a kihelyezett magyar tőke társadalmi hatása a magyar nemzetpolitikai céljaival ellentétes folyamatokat gerjesztett. 2007-ben ez a feszültség vezetésváltásban csúcsosodott ki a Magyar Koalíció Pártján belül, amelynek során az elvi nemzeti politikát előtérbe helyezők győztek a gazdasági lobbi fölött. Ez utóbbiak azonban nem nyugodtak bele a vereségbe, 2009-ben elhagyták az addig egységes magyar pártot, nemzeti szempontból egy vegyespártot alapítva. Ez egy komoly határvonal átlépését jelentette, a 2009 utáni szlovákiai kétpárti szerkezet ugyanis alapvetően különbözött a romániai vagy a szerbiai magyar többpártiságtól. A Felvidéken ugyanis nem magyar pártok vetélkedése alakult ki, hanem a magyar párt (Magyar Közösség Pártja) és a vegyespárt (Most-Híd) versengése. Ez ideológiai háborúvá is vált, tekintettel arra, hogy a vegyespárt erőteljesen hirdette, hogy nem magyarkodni kell, nem az orvos, tanító stb. nemzetisége a fontos, hanem az, hogy az illető tegye a dolgát. Ez az ideológia pedig az asszimiláció felé sodorta el erőteljesen a felvidéki magyar közösséget. A teljes szlovák sajtó persze vastagon tapsolt nekik, s rövid távon, 2010 tájékán úgy nézett ki, hogy ez a „modern” ideológia lesz a nyerő, s az MKP eltűnik a süllyesztőben.
Nem így történt. A magyar településeken, régiókban élő hiteles magyar személyiségek kitartottak a zászló mellett, az MKP az összes helyi és megyei választáson a 3-4. helyet tudta megszerezni országos viszonylatban a szlovákiai pártok versenyében, a magyarlakta vidéken váltig a legerősebb. A nemzeti alapú politizálásnak nem volt tehát hitelességi problémája, az országos választásokon is tartani tudta a 4 százalék körüli eredményét – csak ez éppen arra nem volt elég, hogy be is jusson vele a szlovák parlamentbe. Az elkötelezett felvidéki magyarok közül sokakat felháborított például a Most-Híd vezetésének arrogáns üzenete 2016-ban, amikor azt mondták, hogy mivel az MKP továbbra sem fogta fel, melyik a modern út és továbbra is magyar pártként akar működni, nincs miről tárgyalni, ők továbbra is a szlovák-magyar vegyes utat látják meghatározónak. Látható tehát, hogy két síkon van komoly eltérés a két párt között: a nemzeti kérdéshez való viszonyulás és a korrupcióhoz való viszony terén is.

2016-ban ugyanis a Most-Híd belépett egy furcsa kormánykoalícióba a posztkommunista Smerrel és a nacionalista Szlovák Nemzet Párttal. Négyéves országlásuk alatt olyannyira erősödött az alvilág, a vállalkozók és a politika összefonódása, hogy az 2018-ban egy újságíró és kedvese meggyilkolásához vezetett. Az is kiderült, hogy multimilliomos nagyvállalkozók újabb politikai gyilkosságokat is terveztek, a volt főügyész helyettesét, aki elutasította a velük való együttműködést,160 ezer euróért, a volt igazságügyi minisztert 200 ezer euróért akarták meggyilkoltatni. Jellemző, hogy a tavaly márciusi kormányváltás után vizsgálati fogságba került kormányuk igazságügyi államtitkára is, két volt országos rendőrfőkapitány (egyikük öngyilkos lett a cellájában 2021 elején), több ügyész, főrendőr, és lemondásra kényszerült a ügy miatt egy alkotmánybíró is. Az olasz maffia egyik prominens vezetőjének szlovák élettársnője pedig évekig Robert Fico miniszterelnök ágyasa volt.

Nos, ez a folyamat természetes besározta a Most-Híd vegyespárt volt minisztereit és államtitkárait is. A sajtóban fel-felmerülnek olyan információk, hogy az ő viselt dolgaikat is vizsgálja a rendőrség, s az egykor jobb napokat, 5-6 százalékos népszerűségi mutatókat is látott vegyespárt ma az 1 százalék körül egyensúlyoz. A választópolgárok – a magyar választók is – reagáltak tehát a fent leírt folyamatra, a megoldás viszont nem egyszerű, a probléma mentális-érzelmi jellegű: a belőlük kiábrándult magyar választók nagy része (főleg a fiatal választók) nem a magyar párthoz mennek vissza, hanem valamelyik szlovák párthoz , illetve otthon maradnak, politikailag inaktívvá válnak. A szlovák pártok pedig szintén ráéreztek a megváltozott helyzetre: egyre-másra magyar platformokat alapítanak, azok által próbálják meg magukhoz édesgetni a Most-Híd vegyespárt volt támogatóit. Fiatalok egy csoportja úgy reagált erre a folyamatra, hogy 2019 végén megalapította a Magyar Közösségi Összefogás nevű mozgalmat, amely azonban néhány fiatalon kívül nem tudott komolyabb támogatói bázisra szert tenni. Ráadásul két másik, mérhetetlen támogatással bíró magyar párt is alakult, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség és a Magyar Fórum, egyikük támogatottsága sem éri el a 0,1 százalékot.

Nos, itt tart ma a felvidéki magyar közélet. Van 5 pártja, közülük egy, a Magyar Közösség Pártja tartja a 3-4 százalék körüli formáját, de ez kevés az üdvösséghez. Van a Most-Híd nevű vegyespárt, amely már elvesztette szlovák támogatóit, s mély válsággal küzd. S ott van még három értékelhetetlen törpepárt, néhány hatalmas egójú vezetővel. A 2020 februári választási kudarc után mindannyian rájöttek, hogy két magyar listának nincs esélye egymással szemben. 2020 nyarán ezért három párt nagy pompával aláírta, hogy 2020 végére közös pártban egyesül. 2020 karácsonyán meghirdettek egy közös sajtótájékoztatót, amely a nagy hír megerősítése helyett csúnya botrányba fulladt. Az derült ki ugyanis, hogy nem tudtak megegyezni a posztokon, s ezt magyar és szlovák újságírók előtt, egymással veszekedve mondták el. A magyar és szlovák politikai elemzők azt is megjegyzik az okokat vizsgálva, hogy az 5 párt jelenlegi, megfiatalított vezetéseiben nincs egyetlen olyan személyiség sem, aki valós vezetői karizmával rendelkezne.

Maradtak tehát a kételyek és nőttek a kérdőjelek, s ez azért sem jó, mert az országban egyre nő a politikai káosz is. A miniszterelnök karácsony előtt nyilvánosan debilnek nevezte egyik helyettesét, a liberális párt elnökét, gazdasági minisztert, s mindenki azt számolgatja, mikor csúszhatnak bele a vírusjárvány miatt is bonyolult folyamatok egy rendkívüli parlamenti választásba. A magyar-magyar veszekedés pedig egyelőre inkább csak elriasztja a magyar választókat.

Csáky Pál

Cikkajánló

Ez a csőd éve volt…

Elismerem, a cím akár kínrímnek is felfogható, sőt, azon se csodálkoznék, ha Fecó éjfélkor átnyúlna …