Csáky Pál írásai, felszólalásai

Ijesztő a helyzet a szlovákiai választások előtt. A Gorilla-dokumentumok megmutatták, mennyire korrupciógyanús eszközöket alkalmazott vagy tűrt meg Mikuláš Dzurinda, Ivan Mikloš, Bugár Béla, Rudolf Chmel vagy Pavol Hrušovský. Bár érintett az ügyben Robert Fico is, őt viszonylag kíméli az ügy bomlasztó ereje.

Ronda dolog, ha egy párt léte és működésének alapfilozófiája hazugságra épül. Ettől rosszabb helyzet csak az, ha egy kisebbségi közegben tevékenykedő pártról van szó, ahol a párt sikerességén vagy sikertelenségén túl a közösség jövője is hangsúlyosan a tétek között van.

Az emberek ezekben a napokban mérlegelnek.Van, aki csak szimplán elégedetlen közülük: úgy érzi, rossz irányba mennek a dolgok Szlovákiában. Ő változást akar.

Jó ízlésű ember igyekszik gusztustalan vitáktól távol tartani magát. Vannak azonban helyzetek, amikor hallgatni vétek. A Gorilla-ügy tőlünk függetlenül pattant ki. Tőlünk függetlenül állítja, hogy Bugár Béla elnökségének idején, 2004 és 2007 között az MKP-ban és az MKP vezetőségének háta mögött kialakult egy gazdasági lobbi, amely tisztátalan módszerekkel saját zsebre …

2010-ben, a parlamenti választásokon kisebb „baleset” történt: az MKP, amely következetesen dél-szlovákiai szülőföldünk és magyar közösségünk érdekeinek védelmezőjeként nyilvánult meg, nem jutott be a szlovák törvényhozásba.

– Csáky úr, mi a véleménye a 2010-2012 közötti szlovák kormánykoalíció munkájáról? – Annak ellenére, hogy 2010-ben a Magyar Közösség Pártja nem jutott be a szlovák parlamentbe, szurkoltam ennek a koalíciónak – amely végül is csalódást okozott számomra. Nagyon önző, rövidlátó politikát folytattak, és főleg elszalasztották annak a lehetőségét, hogy …

Nőttek most egy kicsit a csehek a szememben. Tisztességgel elbúcsúztatták Václav Havelt – bár erre ráment az egész cseh ünnepi publicisztika: Havel csorgott minden médiumból.

Ilyenkor, karácsony táján, elcsendesedik a világ. Néhány napra megszűnik a rohanás, csillapodnak a feszültségek.Az emberek mintha valami újat keresnének, mintha újra felfedeznék egymást. Mintha valami időn túli parancsnak engedelmeskednének: megpróbálnak örömet szerezni egymásnak.

Mondjon bárki bármit, a lényeget tekintve nem sokat változik a világ. Száz évvel ezelőtt még Prágában kiáltotta a földhözragadt csehek, a pepíkek megtestesítője, bizonyos Švejk úr, hogy „Na Bělehrad!”, ma Pozsonyban, annak is provinciális parlamentjében kiáltja százötven képviselő, hogy „Na Budapešť!” Szomorú.

Üldögélünk itt, 2011 őszén, várjuk a népszámlálási eredményeket, s reménykedünk abban, hogy nem lesznek olyan rosszak, mint amilyenek lehetnének.