Csáky Pál írásai, felszólalásai

Van egy cinikus mondat: a modern világ arról szól, hogy korszerű manipulációs technikák használatával a társadalmak három százaléka átveri és orránál fogva vezeti a kilencvenhét százalékot.

Vannak helyzetek, amikor az ember akkor viselkedik okosan, ha elcsendesül, és végiggondolja az összefüggéseket, amelyek az adott pillanathoz vezettek. A könnyek, az érzelmek ilyenkor nem sokat segítenek – persze, visszafogni sem érdemes őket. De az értelem talán hasznosabb partner ilyen pillanatokban. Idén júniusban kellene találkoznunk a negyvenedik érettségi találkozónkon. Emlékszem, …

Csáky Pál, a Magyar Közösség Pártjának európai parlamenti képviselője a budapesti Szép utcában található Esterházy János emléktáblája előtt tartotta meg ünnepi beszédjét március 8-án. Az alábbiakban olvasható a teljes beszéd. Amikor körülnézek a tisztelt egybegyűlteken, megint az jut eszembe, ami a hasonló összejöveteleken oly gyakran: az elkötelezett emberek kiállása. Azoké, …

Az igazság az, hogy az agyam és a szívem nem fogadja be a történteket: Pázmány Péter egyházmegyéje konfliktust gerjesztett a bencés renddel. Hívő emberként lemerevedtem e hír hallatán s akaratom küzd az egyetlen lehetséges magyarázat ellen: a jelenlegi, félig magyar nagyszombati érseket akarják valakik a háttérből (megint ez a furcsa …

Tavaly emlékeztünk meg az ún. bársonyos forradalom 25. évfordulójáról. Már aki megemlékezett, természetesen, hiszen olyan is van, aki azt mondja, semmit nem vett észre negyedszázaddal ezelőtt. (Tényleg, felmelegíthető a szakállas vicc: ha nincs forradalom 1989-ben, ki lenne ma a Szlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnöke? Robert Fico, természetesen!)

Nézem az idős embert, ősz fejét, sovány arcát, egyenes tartását – és meg kell, hogy valljam, szimpatikus nekem. Szimpatikus az a határozottság is, amellyel a szavait megformálja. Jóval nyolcvan fölött jár, a mozgása már darabos, nehézkes, de az akarat ott sugárzik a mondataiból. Sokan nem is értik, mit akar: egy …

Itt van egy új, vizualitásában is érdekesnek ígérkező év, amely nem csak tisztelettel, visszafogottan kopogott az ajtón, de egyenesen ránk zuhant. Magával hozott némi bizonytalanságot, némi félelmet a jövőtől – de bizonyos reményt is arra, hogy kellő összeszedettséggel reményteljesebben tudunk előre haladni, mint elődeink száz évvel ezelőtt.

Itt van ez az eredetileg nemes tartalmú, oly sokszor emlegetett, oly sokszor piedesztálra emelt, de legalább annyiszor meggyalázott szó, amely az állati léten való felülemelkedést hirdeti, célozza meg: a jobbik énünket csillogtatná meg, emelné a magasba – ha nem kopna el a sokszori hamis használattól, ha sokakban nem váltana ki …

Ezt persze senki nem mondja ki ilyen élesen, de nagyon ilyen íze van: Oroszország és a Nyugat között lényegében háború dúl, amit – hála Istennek – nem éles lőszerekkel, hanem gazdasági-pénzügyi eszközökkel vívnak.

Lassan kezdenek lecsengeni a helyhatósági választások utáni érzelmi hullámok. Megjelentek az első gyorselemzések, napvilágot láttak a különböző politikai nyilatkozatok, mára sokan kitalálták, miért éppen az ő pártjuk a helyhatósági választások igazi győztese. Ideje tehát egy kicsit felülemelkedni a csőlátások szintjén, és nyugodtan, rendszerszerűen is megnézni, merre tartunk. Országos szinten semmi …