Bizonytalan idők

Bizonytalan idők címmel a Pro Futuro Hungarica polgári társulás gondozásában nemrég jelent meg Csáky Pál író, a Magyar Közösség Pártja európai parlamenti képviselőjének 16. kötete. Az elmúlt három és fél év politikai publicisztikai írásainak gyűjteményét szerzőjük először Újpest Önkormányzata meghívásának eleget téve november 27-én az újpesti városháza dísztermében mutatta be, januárra pedig felvidéki könyvbemutatókat is tervez.

Minden előszónál beszédesebb a könyv címlapján szereplő fénykép, amelyet Csáky Pál korábban a Nápolyi-öbölnél készített. A háttérben füstölgő Vezúv tűzhányó láttán felmerül a kérdés: vajon az majd ismét kitör-e, s ha igen, mikor robban ki a pusztító veszedelem. Attól a gondolattól is nehéz szabadulni, hogy a békés kikötőben horgonyzó vitorlások, sétahajók közé bármikor befuthat az illegális menekültek garmadáját szállító hajó(had)… A sokatmondó fotó tehát jelképesen jellemzi jelenkorunkat, amelynek legmeghatározóbb eleme a bizonytalanság, s a szűkebb-tágabb hazánkban egyre inkább eluralkodó fortélyos félelem. Bár a kötetben található írások egy része már megjelent az írott vagy az elektronikus médiában, azoknak egy gondolatláncba összefűzve mégis más kicsengésük van, másféle végkövetkeztetést is hordoznak, mint egyenként. Továbbgondolva azokat talán arra a sokunkat foglalkoztató kérdésre is megkapjuk a választ, elsősorban mi mindent kellene tennünk annak érdekében, hogy legalább a 24. órában felocsúdjunk, s Európa, Magyarország és a felvidéki magyarság hajója is végre révbe érjen.

„Három és fél év alatt gyűltek össze ezek az írások. Tény, hogy európai parlamenti képviselőként kevesebb a szabadidőm, mint korábban volt. Mivel azonban nem bírom magamban tartani a véleményemet, azt folyamatosan megírom, s odateszem azok elé, akik megtisztelnek engem azzal, hogy elolvassák. Remélve, hogy közlik majd velem az egyetértésüket vagy egyet nem értésüket“ – mondta a szerző.

Csáky Pál nagyon fontosnak tartja, hogy gondoljuk át a körülöttünk végbemenő történéseket és a bennünket érő hatásokat. Ha ugyanis azokat át tudjuk gondolni és meg tudjuk egymással vitatni, talán majd értelmesebb döntéseket tudunk hozni.

„Azt gondolom, a felvidéki magyarság egyik legnagyobb problémája az, hogy szinte hiányzik a közbeszéd – nem beszéljük meg a problémáinkat, közös dolgainkat egymás között, s emiatt manipulálhatóbbak vagyunk, mint általában egy fejlettebb társadalom. Az elektronikus média és a közösségi portálok ugyan esélyesei, hogy a közbeszéd színhelyévé váljanak. Ezekkel azonban az a nagy probléma, hogy sosem tudhatjuk, valóban ki is szól hozzánk. Nem sejthetjük, hogy aki például a felvidéki magyar közösség szempontjából jónak ígérkező eszmecserébe nagyon durva magyarellenes vagy másféle provokatív hozzászólásokkal belerondít, esetleg egy titkosszolgálat embere-e vagy csak egy személyiséggondokkal küszködő polgár” – fejtette ki Csáky Pál.

Uniós viszonylatban és más fejlettebb országok estében is leszögezhető: nincs olyan titkosszolgálat, amelynek ne lenne a világhálóra is odafigyelő részlege, amely manipulálhatja is az említett vitákat. „Az új könyvemmel közös gondolkodásra és közbeszédre szeretném ösztönözni az olvasókat. A kötetben található írásaim a 2012 közepe és 2015 decembere közti időszakról szólnak. Bár bizonyos értelemben már az 1989-es rendszerváltás óta bizonytalan, sok változással párosuló időket élünk, de talán az utóbbi három és fél év még kevésbé mondható stabilnak. Egyébként a Felemás negyedszázad – sikeres vagy elfuserált rendszerváltás? című első írásomban össze is foglalom mindezt“ – mondta el portálunknak.

A Hírek.sk kérdésére, hogy a felvidéki magyarság leginkább „mit fuserált el“, milyen téren vallott legnagyobb kudarcot, Csáky elmondta, véleménye szerint az önszerveződés terén vagyunk a leggyengébbek. „Sajnos, megosztott a felvidéki magyarság, s az egymás közti versengés, veszekedés lefelé húz bennünket, nagyon sok alkotó energiánkat vesz el, amit egyébként közösségünk építésére fordíthatnánk. Ha visszatekintek a közelmúltban zajló közösségi vitáinkra, azok közül talán nem is tudok olyat említeni, amely a közösség felemelését és előre vitelét célozta volna meg. Inkább az egymással szembefordulás, a széthúzás jellemzi azokat, ami nagy probléma. Én 1989-ben olyan felvidéki magyarságot álmodtam meg, amely lelkileg egészséges és felemelkedő lesz, össze tud majd fogni, a céljaiért közösen tud valamit tenni. Sajnos, messze nem tartunk ma itt, s némi lelkiismeret-furdalást is érzek amiatt, hogy mindez nem jött össze. Igyekszem mindezt sok helyen elmondani, leírni, illetve politikai, közéleti és irodalmi tevékenységemmel jelezni, valamint a Facebookon rendszeresen erről is kommunikálni az emberekkel. Örvendetes, hogy ezen a közösségi portálon egyes írásaimat csaknem 50 ezer ember olvasta el, de fájó, hogy mindezek eredménye mégsem az egy irányba történő indulás, az összefogás. Az időszerű választási kampány során vélhetően még jobban kiéleződik majd a felvidéki magyarok egymással szembeni versengése. Felmerül a kérdés, hogy ki kit győz majd le. Szerintem azonban bárki is győzi majd le a másikat, a közösségünk összessége válik vesztessé azáltal, hogy ha esetleg elveszik egy bizonyos réteg, egy vagy több fontos pozíció a helyi, regionális vagy országos szintű viták során“ – fejtette ki.

Az időszerű menekültválság még bizonytalanabbá teszi jelenünket és jövőnket, ez is szerepel a kötetben. „Tulajdonképpen a könyvnek négy síkja van. Bizonyos szinten tartalmazza a világban végbemenő folyamatok elemzését: milyen világpolitikai, gazdasági történések befolyásolták a mi életünket is. Azok közé tartozik az új találmányok elterjedése is, nem vonhatjuk ki magunkat a globalizációs hatások alól. Továbbá a kötetben elég erősen jelen vannak az európai események, az összmagyar történések – a magyarországi helyzetre való kitekintéssel, és az nagyon erősen tartalmazza a felvidéki magyarság belső problémáinak elemzését. Hová máshová is torkollhatott volna 2015 második felében ez a gondolatfüzér, ha nem a menekültválságba? Ezért a könyvet a migránstémával fejezem be. E kérdésben sem lehet végleges pozitív kicsengésű, megnyugtató dolgokat megfogalmazni. Attól tartok ugyanis, hogy Európa még mindig nagyon nehezen ébredezik, nagyon nehezen mozdul” – mondta.

Csáky Pál úgy véli, hogy Európa keleti és nyugati fele teljesen eltérően szocializálódott, és ezt a problémát is másként látja. Európa nyugati fele elpuhult, miután a II. világháború után politikai, gazdasági és szociális téren nagyjából rendbe tette saját dolgait. „Azt látom, hogy az elmúlt 25-30 évben olyan mesterséges problémákat gyártott, mint a homoszexualitás szerepe az európai társadalmakban vagy az abortuszhoz való jog stb. Bár ezek is fontos témák, de az európai politikai, illetve közgondolkodás nem rekedhet meg csak ezen a szinten. Úgy tűnik, mintha Európa szellemileg is szétcsúszott volna, nem nagyon leli saját helyét. Ebben a szétcsúszott világban tehát újból meg kell keresni a távpontokat“ – fejtette ki a könyvben leírtak kapcsán.

Csáky Pál elmondta, hogy az alkotófolyamat nem csupán annyi, hogy megírja könyveit és Facebook-oldalán közli véleményét. „Képviselőként ugyanezt folyamatosan elmondom az EP-ben is, az egyes felszólalásomról több nyelven készült videó-felvételek meghallgathatók az említet közösségi oldalamon is. A nyugat-európai kollégáimmal, politikai partnereimmel is próbálok nagyon kemény hangon elbeszélgetni minderről. Eközben azt érzem, hogy már némileg fordul a hajó, de még mindig csak nagyon lassan” – fejtette ki.

„Végül is várható és logikus fejlemény volt, mégis meglepett mindenkit. Az elpuhult, fizikailag-szellemileg elkényelmesedett Európa ijesztően gyorsan fordult káoszba néhány tízezer migráns nyomása alatt…“ – olvasható az új kötet utolsó, Egy könnycsepp az öreg Európáért című írásában. Adódott a kérdés: vajon e sorok írója a helyzetelemzésen túl valamiféle útmutatást is nyújt-e annak érdekében, hogy a félelem béklyójába vert lelkünket ismét áthassa a létbiztonság és egymásra figyelés melengető érzése?

„Igen, az igazságkeresésen túl némi útmutatással is próbálok szolgálni. Az első írás végén meg is fogalmazom: a világfolyamatok során nagyon kell vigyázni a minket érő hatásokra. Meg kell nézni, hogy mi minden válhat a hasznunkra, s azokat kell kiválogatni és felhasználni saját érdekünkben. Ahhoz kicsik vagyunk, hogy azokat érvényteleníteni tudjuk, de azt meg tudjuk tenni, hogy ne olyanokat építsünk be a mindennapjainkba, amelyek esetleg károsak lehetnek számunkra. Ha Európa újból átgondolná, igazából mi is fontos számára, s azt továbbvinné, a káros dolgoktól pedig igyekezne megszabadulni, akkor ismét fel lehetne nézni Európára. Ugyanezt tartom érvényesnek Magyarország tekintetében is: azt szeretném, ha Magyarországra fel tudnánk nézni, ha egy politikailag is erősödő, ránk is odafigyelő anyaország lenne, ahová mi majd az autonómia-rendszerünkkel be tudunk csatlakozni. Nem utolsó sorban azt is szeretném, ha a felvidéki magyarság a jelenleginél sokkal jobban összeszedné és építené önmagát, jobban odafigyelnénk egymásra, s a jövőben már nem a kispályás vetélkedések energiapazarlása lenne meghatározó. Ehelyett közös ügyeink terén kell összefogva előrelépnünk! Ezt kellene megtennünk, s ebben próbálok ezzel a könyvvel is némi segítséget nyújtani. Ha ez sikerül, akkor már megérte megírnom azt“ – válaszolta a szerző.

Végül az is elárulta, hogy a Bizonytalan idők című kötetnek miért éppen Újpesten volt a bemutatója. „Korábban az újpesti ismerőseim kérték tőlem, hogy náluk is mutassam be a tavaly megjelent könyvemet. Ezt a nyár végén könnyelműen meg is ígértem nekik, de időközben majdnem teljes egészében elfogyott az 1500 példányban, két utánnyomással megjelenő És eljött az angyal című kötetem. Huszonöt darab könyvvel mégsem mehettem bemutatóra, ezért megegyeztünk, hogy abból a könyvből több utánnyomást már nem készítünk, ahelyett inkább az új publicisztikai kötetemet mutatjuk majd be Újpesten. Ennek is van egy szimbolikája: míg az eddigi 15 könyvemet először a Felvidéken mutattuk be, ezzel az anyaországi bemutatóval kivételt tettem. Természetesen 2016 januárjában felvidéki könyvbemutatókat is tartok majd, előbb vagy Pozsonyban, vagy Komáromban“ – zárta gondolatait Csáky Pál.

Forrás: miskó, hirek.sk