Pozitívan gondolkodnak rólunk

(Szentgáli Anikó interjúja az Új Szóban) – Hogyan jellemezné az Amerikai Egyesült Államokban tett látogatását?
– Amerikában pozitív kép alakult ki Szlovákiáról.

Az érdeklődés nem új keletű: mindjárt a Dzurinda-kormány kinevezése után eljött Szlovákiába az amerikai elnök biztonságpolitikai tanácsadója, aki velem is tárgyalt, s az volt az érzésem, mintha a saját szemével akart volna meggyőződni arról, valóban változni kíván-e Szlovákia. Most Washingtonban az a megtiszteltetés ért, hogy részt vehettem azon az ünnepségen, amelyen Carl Spielvogel diploma taesküt tett, majd hivatalosan is kinevezték az USA pozsonyi nagykövetévé. Találkoztam Thomas Piskering külügyi államtitkárral, aki úgy fogalmazott: Spielvogel olyan országba távozik, amely két éve még fekete pont volt Európa demokráciájának térképén, de mára színt kapott. Ezenkívül tárgyaltam a horvát államfővel és Harold Koh emberjogi szakértővel, az amerikai külügyminiszter helyettesével. Az amerikaiak nagyon jól tájékozottak, állandóan érdeklődnek a szlovákiai események iránt. Tudtak Víťazoslav Moric SNS képviselő romákkal kapcsolatos kijelentéséről és az ezzel kapcsolatos reakciókról is. Koh elsősorban az iránt érdeklődött, hogyan akarja Szlovákia megoldani a kisebbségi nyelvhasználat kérdését. Idén júniusig a kabinetnek jóvá kellett volna hagynia a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Chartáját, ez sajnos, a mai napig nem történt meg. A kulturális tárca javaslatát, amely szerint a nyelvtörvénybe újból bele kellene foglalni a pénzbírság kiszabásáról szóló részt, az egyezségek megsértésének tartom.

– Előadást is tartott Amerikában. Mi volt ennek az alapgondolata?

– Előadásomat arra a gondolatra építettem, hogy Szlovákia problémás országból együttműködő országgá alakult át, amit szintén pozitívan értékeltek. Másrészt próbáltam lehűteni amerikai partnereinket, mert már túlságosan pozitívan beszéltek Szlovákiáról. Az ország amerikai imázsa sokkal jobb, mint amilyenek a koalíció egyes valóságos lépései.

– A Kongresszus Helsinki Bizottsága nagyra becsüli Szlovákia igyekezetét a romakérdés megoldása terén, sőt tagjai azt remélik, hogy a gondok megoldása után Szlovákiára példaként tekinthet majd a világ.

– Kapunk ilyen visszajelzéseket, és nagyon örülök, hogy ezt nem mi mondtuk magunkról, hanem rólunk mondták. Ez a Kongresszus, illetve Max van der Stoel kisebbségi EBESZ-főbiztos hivatalos véleménye is. Az sem elhanyagolható, hogy az idén van der Stoel úgy döntött, Pozsonyban rendezi meg a roma nemzetközi konferenciát. Ez fontos, ugyanakkor a polgárokban az az érzés is kialakulhat, hogy nagyon lassan haladunk ennek a kérdésnek a megoldásában. Egy kormány nem vállalhatja, hogy egy társadalmat egyik évről a másikra átgyúrjon – ez nem reális. Ezzel már próbálkoztak a totalitárius kormányok is. Egyre inkább az az érzésem, hogy egy kormánynak a lehető legnagyobb mértékben prezentálnia kell az igyekezetét, s ennek érdekében konkrét lépéseket tennie. Pozitívan értékelik tevékenységünkben azt is, hogy érzékeny témákról is nyíltan beszélünk. Amerikában pontosan értik, mit jelent egy eltérő kultúrájú társadalmi csoport integrálása a társadalomba. Nekik is rengeteg problémájuk van délen, valamint a bevándorlókkal is. Aki már próbált vízumot szerezni az USA-ba, tudja, mennyire vigyáznak arra, hogy kit engednek be az országba. Tudják, hogy ideális társadalmat lehetetlen kiépíteni, de egy kormány attól demokratikus, hogy a problémákról nyíltan beszél, illetve lehetőségeihez mérten megpróbálja megoldani őket. És ezt méltányolják a szlovák kormány hozzáállásában is.

– Nem elég a problémákról nyíltan beszélni. Nemsokára a választási időszak félidejében járunk. Milyen konkrét eredményeket tudnak felmutatni?

– A kabinet elfogadta az erre vonatkozó stratégiát, jóváhagyta annak második, regionális vonatkozású részét is. A Tolerancia a kisebbségek irányában nevű programunk után most már a kisebbségek kultúrájának fejlesztési tervét kezdjük megvalósítani. Az előző 1,8 millió koronáról szól, a második már 3,9 millióról. Támogatjuk a nulladik osztályokat, illetve azok bővítését. Ugyanúgy támogatjuk az eperjesi és a nyitrai egyetem ezzel kapcsolatos tevékenységét, tankönyveket adunk ki, amelyeket már használni lehet. Különböző tréningeket szerveztünk. Most zajlik a Roma Nyári Egyetem, amely a roma értelmiség bevonását célozza meg e folyamatba. Az európai kormányok közül többel kétoldali programokat valósítunk meg. Ha csak a magyarlakta területeket mondom, akkor Füleken az ír, a losonci régióban a spanyol, a királyhelmeci régióban az amerikai kormány programjai, pénzügyi csomagjai jelennek meg. Folyamatban van a jogrendszerünk elemzése is, jelesül, hogy egy diszkriminációellenes törvényt hogyan tudnánk a leghatékonyabban megfogalmazni. Különböző iskolázásokat szerveztünk a rendőrök számára, amelyeken hangsúlyoztuk: a faji vagy nemzetiségi indíttatású bűncselekményeket sokkal keményebben ítéljék meg. Ezzel kapcsolatban a besztercebányai bíróság már pozitív példákkal is tud szolgálni.

– Víťazoslav Moric kijelentéseiről ön azt nyilatkozta, hogy neki fogalma sincs az indián rezervátumokról.

– Moric valószínűleg egy koncentrációs táborhoz hasonló rezervátumra gondolt. Amerikában 1976-ban fogadta el a Kongresszus a rezervátumok kialakításáról szóló törvényt, melynek célja a pozitív diszkrimináció elveinek alkalmazásával pozitív hatást gyakorolni az indián közösségek tagjaira. Az indiánok különböző előnyökhöz jutottak, még a gazdasági szférában is. Például olcsóbb típusú, tömeges jellegű kaszinókat több állam területén csak indián jogi személyek üzemeltethetnek. A lényeg az, hogy ha bármelyik amerikai állampolgár bizonyítani tudja, hogy legalább negyed részben indián vér folyik az ereiben, akkor az illető törzs tagjává válhat, ha ő ezt kéri. Ezzel lényegében egy szociális-gazdasági hátterű társaság tagjává válik, még akkor is, ha a többiektől akár több száz kilométerre él. Azok a bizonyos rezervátumok pedig nem mások, mint a törzs régi szálláshelyei – a törzs tagjai a legtöbb esetben viszont már nem ott laknak, hanem városokban, falvakban, néha nagyon is távol. A törzs, ha úgy dönt, kiaknázhatja a régi szálláshelyek természeti kincseit, amiből gyakran óriási bevételre tesznek szert, s a törzs tagjainak rendszeresen osztalékot is adnak. Ezenkívül egyéb tevékenységekhez is gyakran kapnak adókedvezményt. Egyértelműen pozitív diszkriminációról van tehát szó, mintha az indiánokkal szembeni lelkiismeret-furdalásukat akarnák így, utólag, csökkenteni, és törleszteni mindazt, amit az Amerikába bevándorlók elkövettek az indiánokkal szemben. Az indiánok az amerikai társadalomnak azt a részét képezik, amely nehezen tud beilleszkedni, köztük van a legtöbb alkoholista, kábítószer-élvező, lelki problémákkal küzdő. Véleményem szerint Moric úr nem pozitív diszkrimináció céljából zárná a romákat rezervátumba.

(Szentgáli Anikó interjúja az Új Szóban, 2000)