Engedünk a 48-ból?

Nem jól van ez így – mondogatom már évek óta, rendet kellene már tenni ebben is egyszer. Nem felel meg ugyanis a történelmi igazságnak, hogy március 15-én csak a Pest-Budai eseményeket idézzük föl. Azok fontosak voltak, persze, de nem meghatározóak: legalább olyan fontosak azok a politikai történések, amelyek Pozsonyban estek meg. Az utolsó reform-országgyűlés ugyanis Pozsonyban ülésezett, s ott született meg a nagy kiegyezés az egyes politikai táborok között. Ott született meg az a politikai felirat is, amelyet azután a közös delegáció elvitt a forrongó Bécsbe, s amelynek alapján megszülettek az áprilisi törvények és a császár-király kinevezte az első független magyar kormányt.

Lássuk és láttassuk tehát: az 1848. március 15-ei események több lábon álltak!
Nézzük tehát a valós történéseket és azokat a lényeges elemeket, amelyek az áttöréshez vezettek:

1. Kossuth valóban központi szerepet játszott. Ő írta meg történelmi jelentőségű feliratát, amely ugyan semmilyen új elemet nem tartalmazott, mert tartalmát azelőtt már többször megfogalmazták, de az udvar, a konzervatívok és a felsőház azt mindig elutasította. Most felismerte a történelmi helyzetet, s egy feliratban összefoglalta az addigi kérelmeket. A konzervatívok ismét ellenálltak, de 1848. március 1-jén komoly fordulat történt: megérkezett Pozsonyba a hír, hogy Párizsban forradalom tört ki február 24-én. Eme hír hatása alatt a konzervatívok beadták a derekukat, s a diéta március 3-án elfogadta a feliratot. Megjegyzendő még, hogy az országgyűlést hosszú szünet után maga V. Ferdinánd nyitotta meg, aki 1847. november 17-én személyesen jött el Pozsonyba és a diéta megnyitásán az alábbi mondatokat mondta gyenge magyarsággal: „Magyarország rendeit itt látni örvendek. Atyai szándékomat a királyi előadások mutatják. Fogadják őket bizalommal.” Az országgyűlés tehát abszolút törvényesen működött.

2. Fontos tudatosítani, hogy együttműködés volt a pozsonyiak és a pestiek között, az együttműködés eredményeként jött létre a 12 pont. Március elején a pesti Ellenzéki Kör megbízásából Irinyi József Pozsonyba utazott, ahol Kossuthtal egyeztetett, s megegyeztek abban, hogy petíciót készítenek, amely tartalmazza majd a reformjavaslatokat. Így Irinyi lényegében a Kossuthtal való egyeztetés után már március 11-én megfogalmazta a 12 pontot.

3. A nagy politikai kiegyezés a különböző politikai csoportosulások között Pozsonyban jött létre. Március 14-én reggel megérkezett Pozsonyba a bécsi forradalom híre, amely estére Pestre is odaért. Erre a hírre meghátrált a felsőház is és elfogadta az alsóház által már szentesített javaslatot. Ezután másnap, 15-én 72 fős magyar küldöttség indult hajón Bécsbe, hogy a királlyal is szentesítsék a javaslatokat. Érdekes, hogy a dokumentumot a hajón egészítették ki azzal a kéréssel, hogy a király haladéktalanul nevezze ki Batthyány Lajost miniszterelnöknek, a magyar reformokat támogató István nádort (a király unokaöccsét) pedig helytartónak.

4. Időközben Pesten is beindultak az események, amelyek azért voltak fontosak, hogy a nép támogatását állították a pozsonyi történések mögé. A tanácskozás a Pilvaxban, a népgyűlés az Egyetemnél, a 12 pont és a Nemzeti dal kinyomtatása Landerer nyomdájában, majd a nagygyűlés a Nemzeti Múzeum előtt a történelmi folyamat fontos elemei, de a történések fontossági sorrendjében csupán kiegészítették és támogatták a politika pozsonyi mozgásait.

5. A király március 16-án fogadta a pozsonyi küldöttséget, s átvette tőlük a feliratot. Még aznap este összeült az Államtanács és elfogadta a javaslatokat egy kivétellel: nem járultak hozzá Batthyány miniszterelnöki kinevezéséhez. Ezt csak másnap tudta kiharcolni István nádor, aki rávette a királyt (unokatestvérét) eme lépés megtételére. A magyar küldöttség március 17-én tért vissza Pozsonyba.

6. Az akkori magyar politikai elitben is voltak többen, akik ki nem állhatták egymást. Mindenki belátta viszont, hogy olyan politikai helyzet állt elő, ahol a személyes averziókat félre kell állítani. (Ez persze nem mindig sikerült a későbbiekben sem, lásd pl. Jókai:1848 című könyvecskéjét, de 1848-49 teljesítménye ennek tudatában még kiemelkedőbb.) A nagy politikai kiegyezést visszatükrözi a Batthyány-kormány összetétele is, amely március 23-án alakult meg, s amelyben szerepel minden komolyabb magyar politikus, függetlenül korábbi nézeteitől:
– miniszterelnök Batthyány Lajos
– belügyminiszter Szemere Bertalan
– külügyminiszter Esterházy Pál (király személye körüli miniszter)
– földművelésügyi miniszter Klauzál Gábor
– pénzügyminiszter Kossuth Lajos
– honvédelmi miniszter Mészáros Lázár
– közlekedési miniszter Széchenyi István
– vallási és közoktatási miniszter Eötvös József
– igazságügyi miniszter Deák Ferenc.
A fent leírt gondolatmenet súlyát az a tény is növeli, hogy a kormányt (tehát a nemzet ügyeinek intézését) a Pozsonyban egymással vitatkozó, majd együttműködő politikusok alkották, március 15-e történéseinek pesti mozgatói, a márciusi ifjak nem kerültek be a kormányba. Más tulajdonságok szükségeltetnek ugyanis az emberi lelkek felgyújtásához és megint másak az ország ügyeinek professzionális viteléhez.

7. A parlament ezután gőzerővel folytatta munkáját, március 18-a után, alig 3 hét alatt 31 törvényt szentesített a reformfelirat alapján, amelyet Kossuthék írattak alá a császárral. A törvényeket azután április 11-én maga V. Ferdinánd császár-király szentesítette Pozsonyban, az országgyűlés előtt. A folyamat négy történelmi hozadéka:
– Magyarország önálló kormányt kapott, alkotmányos monarchiává vált
– Magyarország kilépett a feudalizmusból
– visszakaptuk Erdélyt
– a magyar országgyűlés a korábbi rendi gyűlés helyett népképviseleti országgyűléssé alakult, Pozsony helyett Pest székhellyel.

Így kerek a történet.

Epilógus:

A kérdéssel lényegében minden nemzeti ünnepen szembesülünk: mit üzen, mit üzenhet történelmünk adott eseménye a mának? Mi az, ami miatt egy 175 évvel ezelőtti eseményt érdemes és fontos felidéznünk és megünnepelnünk ennyi év után is?
Nos, le lehet ülni és elgondolkodni a fent leírt összefüggések fölött.

A fotón a pozsonyi Petőfi szobor látható.

Csáky Pál