Csáky Pál Csáky Pál honlapja
Érdekes világban élünk. Számos olyan történés jelenik meg körülöttünk, amely eddig elképzelhetetlen volt. Ebben az írásban konkrétan a mesterséges intelligencia szerepével kívánok röviden foglalkozni.
Napjainkban nem múlik el hét, amikor ne jelenne meg hír arról, mi mindenre próbálják használni, illetve milyen újabb sikereket értek el vele. Komoly fegyvertényeket mondhat magának a sakkozás terén, a kutatás különféle területein, a prognosztikában, sőt, már tanulmányt is írt a saját jövőjéről – tehát a mesterséges intelligencia próbálta meg kitalálni, milyen lesz a saját szerepe az emberiség történetében a jövőben.
Nos, mindannyian érezzük, hogy ez egy nagyon szerteágazó, de komoly kihívás, amelyre nem szabad legyinteni. Mélyebb elemzéséhez is egy komolyabb írás igényeltetik, én itt most csak egy elemre próbálok meg szorítkozni: a mesterséges intelligencia szerepére az irodalmi művek létrehozásában.
Amerika értelemszerűen előttünk jár ebben a vonatkozásban is. Létezik egy Clarkesworld nevű magazin, amely igazi amerikai módra szívesen fogad bárminemű írást külsős szerzőktől is. Ilyen esetekben persze előfordulhat, hogy plagizált alkotások is megjelennek a kínálatban, ezeket persze ők is számítógépes rendszerek alkalmazásával igyekszenek kiszűrni. A honlapjuk szerint 2020 előtt kb. 25 ilyen esettel – tehát lopott szövegek alkalmazásával – találkoztak havonta.
Megjegyzendő, hogy a mesterséges intelligencia bevonása a szövegalkotásba a fejlett társadalmakban bevett dolog főleg műszaki vagy ismeretterjesztő szövegek megalkotásánál. A probléma az irodalmi igényű alkotások esetében ölt komolyabb méreteket, hiszen egyre elterjedtebb az a jelenség is, hogy a mesterséges intelligencia már cikkeket, novellákat, sőt egész könyveket is megír nagyon rövid idő alatt. Az említett amerikai honlap is arra kényszerült az idén, hogy felfüggessze a külsős szerzők számára fenntartott programját, tekintettel arra, hogy a fent említett 25-ös szám idén januárban100 fölé, majd februárban 350 fölé emelkedett. A Reuters elemzése szerint február közepén több, mint 200, a mesterséges intelligencia által készített könyv volt az Amazon Kindle áruház kínálatában (szépirodalom, önsegítő könyvek, illetve gyerekkönyvek kategóriában). Az Amazon erre úgy reagált, hogy bevezette azon könyvek kategóriáját, amelyeket teljes egészében a mesterséges intelligencia írt.
Itt kellene megállnunk egy pillanatra és értelmeznünk azt, ami vár ránk. Komoly elemzések jelentek meg már arról, hol lehetne az a határ, ameddig a mesterséges intelligencia hasznos segítőeszköz lehet és ami fölött már (legalábbis elvben) semmi keresnivalója. (Megjegyzem, magam a plágiumot is mélyen elítélem. A magyar irodalomban a legismertebb ilyen történés Esterházy Péter méltatlan félrelépése volt, aki egy egész fejezetet vett át egy német szerzőtől a forrás megjelölése nélkül a saját kötetébe, lásd http://nol.hu/kultura/plagiummal_vadoljak_esterhazyt-606991. Most viszont az fenyeget, hogy az egész irodalmat eláraszthatja egy másfajta ömlesztett hatás.)
De térjünk vissza eredeti gondolatmenetünkhöz. Én úgy gondolom, két oldalról lehetne megközelíteni ezt a kérdést. Hangsúlyozom, hogy a szépirodalom szerepének lehetséges szemszögeiből tekintek a kérdésre.
Az első: az irodalom azért jött létre, hogy az emberi létről – az érzelmekről, a fantáziáról, e történésekről stb. – adjon olyan mély, az emberi lelket és szellemet megérintő képet, amelyet az ember a legmélyebb szellemi-érzelmi szinten igényel. A szlovákiai magyar olvasó számára az lehetne a legfontosabb, hogy a saját életközegében megszületett szövegek, gondolatok, érzelmek jussanak el hozzá. Olyanok, amelyeket az ebben a közegben élő, az innen származó szerzők tudnak a leghitelesebben megfogalmazni. Nos, nézzük meg bármelyik (még létező) könyvüzlet kínálatát: nem, hogy közelednénk, de vastagon távolodunk ettől az állapottól. A még olvasni akaró szlovákiai magyar értelmesebb emberek is mindenféle világbóvlihoz jutnak hozzá inkább, mint a saját közösségünk által kimunkált alkotásokhoz. (Ezen a ponton persze megkerülhetetlen az alkotások minőségének kérdése is, ez valóban egy összetettebb probléma – de a mellébeszélés senkit, sem a szerzőket, sem a terjesztőket, sem az olvasókat nem menti fel az alaptézis igazsága alól: a szlovákiai magyar olvasók igenis olvassanak a saját közösségükben megfogalmazott szövegeket is, ezen belül persze messze garantált a választás szabadsága az olvasó ízlésvilága és értékítéletei alapján. De hol juthat hozzá az esetleges érdeklődő az ilyen alkotásokhoz?)
A másik probléma pedig: korunkban óriási mennyiségben (és nagyon változó minőségben) jönnek létre új szövegek. A mesterséges intelligencia bevonása a folyamatba csak fokozza a túlkínálatot – s azt már sokan megállapították, hogy ez a cenzúra új, modern változata lehet. Minden embernek van egy bizonyos befogadó kapacitása, ezt trancsírozza szét a kínálatcunami.
A világ persze változik, a kibertér is egyre erőteljesebben borul mindannyiunk fölé. De negyven évvel ezelőtt, ha a gimnáziumunkba vagy a településünkre ellátogatott egy író, az esemény volt: a VALAKI jött el hozzánk. Most?
Ne mutogassunk másokra: mindannyiunk számára feladat szembenézni ezzel a helyzettel, s kitalálni valamit a jövő számára.
Csáky Pál
fb-jegyzet
