TABU

rendorok_kataloniaRégebben foglalkoztat már a téma, de úgy érzem most, a katalán népszavazás nyomán nem halogatható tovább. A határok “örök” voltáról lenne szó.

Elég csak megnézni egy történelmi atlaszt, hogy az ember láthassa, semmi sem mulandóbb az államok határainál. Már évekkel ezelőtt mondta nekem egy brit diplomata barátom, a Közel-Kelet problémáiról vitázva: ott is, csakúgy, mint a világ több részén, néha mesterséges határokat vontak meg, néhol tényleg vonalzóval. Nem vették figyelembe az ott élő népek sajátosságait, s a mesterséges döntések sok helyen gennyes következményeket hoztak a felszínre. Sok konfliktust bizony könnyebb – és okosabb – lenne a határok módosításával vagy új államok kialakításával megoldani.

Ettől azonban mindenki retteg avilágon, mert sokaknak van vaj a fejükön. a leggyakrabban használt ellenérv úgy hangzik, hogy nem tudni, kinél állna meg a dominó. Pedig Európában is történt már precedens értékű változás, a német újraegyesítéstől kezdve a Szovjetunió, Jugoszlávia vagy Csehszlovákia széthullásán keresztül Szerbia darabokra szakadásáig, vagy akár más kontinens történéseiig. Persze, lehet érvelni azzal is, hogy – Koszovó kivételével – az addigi belső határok váltak csak külsőkké. Új feszültségeket is gerjesztettek néhol – például Szudánban, ám az is világos, hogy a jelenlegi helyzetet öröknek felfogni dőreség. Magam is kíváncsi vagyok például arra, mit tudnak kezdeni jelenlegi helyzetükkel például a kurdok, akik soha nem voltak olyen erősek, mint most.

Mert a világ halad, s benne minden változik. A határok is olykor-olykor. A nagy történelmi földrengéseknél sűrűbben, nyugodtabb időszakokban ritkábban.
De változnak.

(Katalónia állítólag csütörtökön bejelenti kiválását Spanyolországból.)

Csáky Pál

Cikkajánló

Az őshonos kisebbségek védelme egy újabb parlamenti jelentésben kapott helyet

Az Európai Parlament ez évi utolsó plenáris ülésén elfogadta az uniós polgárságról szóló 2017-es évi …