Csáky Pál Csáky Pál honlapja
Hölgyeim és uraim!
A politikusok számára az olyan pillanatok, mint a mostani is, nagyon értékesek. A 20. század bonyolult történelmének utólagos korrekcióját megvalósítani nemcsak fontos feladat, hanem erős erkölcsi kötelezettség is.
Önök tudják, hogy én is egy olyan közösséghez tartozom, amelyik bonyolult utat tett meg a 20. század folyamán. Ezért jelent fokozott megtiszteltetést számomra arról értesíteni önöket, hogy a Szlovák Köztársaság kormánya elfogadta azt a dokumentumot, amelyet az önökkel való megegyezés alapján terjesztettem elő, és egy olyan állami alapot hozott létre 760 000 000 koronás összeggel a Szlovák Nemzeti Bankban, amely a holokauszt túlélőinek kárpótlását lesz hivatott lehetővé tenni. Ezen alap pénzeszközeit a Szlovák Köztársaságban lévő zsidó közösség kulturális és szociális igényeinek kielégítésére lehet majd felhasználni az általunk előzetesen megállapodott feltételek mellett. Az egyes projektumok támogatásáról tehát az alap igazgatótanácsa fog majd dönteni, ahol önöknek abszolút többségük lesz, az állam három képviselője csupán a törvényességi felügyeletet lesz jogosult ellátni, tehát arra felügyelni, hogy minden az érvényes törvények értelmében valósuljon meg.
Hölgyeim és uraim!
Örülök, hogy e fontos lépéssel közös álmunk valósulhatott meg. Önök nagyon jól tudják, hogy az út, amely a mai naphoz elvezetett, nem volt könnyű. A magam részéről nagyon örülök annak, hogy e bonyolult folyamat során azon demokrata kollégáim segítségére is támaszkodhattam, akik a kormányban szintén fontosnak tartották e kérdésnek a megoldását. Külön öröm számomra, hogy a kormánydokumentum egy nyilatkozatot is tartalmaz, amely megismétli a szlovák parlament 1990-es évek eleji bocsánatkérését a történtekért. Nagyon fontosnak tartottam megismételni ezt az aktust a végrehajtó hatalom részéről is, hiszen a második világháború idején hivatalban volt szlovák kormányok szintén komoly részt vállaltak azon szomorú folyamatokban, amelyeket a legszívesebben elfelejtenénk – de amelyeket soha nem szabad elfelejtenünk.
Így hát, hölgyeim és uraim, a kormány mai döntése alapján jogosult vagyok arra, hogy megismételjem a szavakat: bocsánatot kérünk. A Szlovák Köztársaság jelenlegi kormánya, bár semmilyen értelemben nem tartja magát a háború alatti szlovák kormányok politikai vagy bármilyen utódjának, mégiscsak tudatosítja, hogy azok a szomorú események, amelyekre emlékezünk, Szlovákia területén történtek meg. A jelenlegi kormány, amelynek én is tagja vagyok, tudatában van annak, hogy most, a 21. század elején nem ignorálhat egy ilyen fontos összefüggést, s morális kötelességének érzi, hogy szembenézzen vele. Annak külön örülök, hogy a kormány ezt a dokumentumot konszenzussal fogadta el.
Azt kívánom tehát, kedves barátaim, hogy azok a pénzeszközök, amelyeket ma erre a célra megszavaztunk, a leghatékonyabban szolgálják az önök közösségének igényeit. S azt is kívánom, hogy minden ilyen lépéssel, amilyet a mai napon is sikerült megtennünk, hozzájárulhassunk ahhoz, hogy a második világháború idején az önök közösségével szemben is elkövetett embertelen cselekedetek már soha ne ismétlődhessenek meg.
(Elhangzott 2002. október 9-én a szlovák kormányhivatalban, a holokauszt túlélőinek anyagi kárpótlására létrehozott alapról szóló kormánydöntés elfogadása alkalmából)
