Csáky Pál Csáky Pál honlapja
Nem sokszor van úgy, hogy kisebbségiek európai szinten alakíthatják a jövőjüket. Pontosabban: még egyszer sem volt így a történelemben.
Most mégis ilyen helyzetbe kerültünk, amely esély – de veszélyeket is hordoz magában egyben.
Az történt, hogy a pár évvel ezelőtt elfogadott Lisszaboni Szerződés tartalmaz egy olyan részt is, hogy amennyiben 1 millió EU-polgár azt kéri, hogy egy adott kérdésben az EU hozzon jogszabályt a téma rendezésére, akkor az Európai Bizottságnak kötelezően foglalkoznia kell az adott kérdéssel. Nem arra kötelezi a szerződés a Bizottságot, hogy jogszabályt alkosson, hanem arra, hogy kötelezően foglalkozzon a témával és javasoljon megoldást.
Igaz, hogy az Európai Bizottság fél ettől az Európai Polgári Kezdeményezésnek nevezett eszköztől, s az az igazság, hogy néhány kollégám is fél tőle az Európai Parlamentben. Azt mondják, mi lenne, ha 1 millió EU-polgár kérné azt, hogy vezessék be mondjuk a saria szerinti ítélkezést bizonyos régiókban. Vagy egy olyan kérdésben születne kezdeményezés, amely végletesen megosztja az európai társadalmakat. Mondjuk az abortusz teljes tiltásáról vagy ellenkezőleg, korlátok nélküli gyakorlásáról születne ilyen kezdeményezés. Nehéz helyzetbe kerülne a Bizottság is, az Európai Parlament is.
Persze, mindeme megfontolások nem szolgáltathatnak okot arra, hogy a kezdeményezés lehetőségét elvessük. Mint minden eszközt, ezt is ésszerűen és komoly megfontolások alapján kell használni.
És az is történt, hogy három évvel ezelőtt a FUEN, az Európai Népcsoportok Föderalisztikus Uniója egy kezdeményezéssel élt, amely azt célozta, hogy az EU fogadjon el kötelező érvényű kisebbségvédelmi jogszabályt az őshonos európai kisebbségek védelme érdekében.
A procedúra szerint, a fenti félelmek miatt, mielőtt az aláírásgyűjtési akció elindul, az Európai Bizottságnak hitelesítenie kell a kérdést.
S az EB elutasította azt, utalva néhány tagállam (Franciaország, Spanyolország, Ausztria, Románia, Szlovákia…) érzékenységére. S persze, nem csak ezt a kezdeményezést utasította vissza az EB, hanem több másik javaslatot is.
Lett is felháborodás akkora, hogy voltak, akik elmentek egészen az európai unió luxemburgi bíróságáig is. Így tett a FUEN is.
És láss csodát világ, megnyerte a pert. Igen, az európai kisebbségi szervezet pert nyert a nagy Európai Bizottsággal szemben. Két évvel ezelőtt, amikor meghívtam a FUEN vezetőit egy meghallgatásra a Petíciós Bizottságba ezzel a kérdéssel kapcsolatban, még Timmermans úr, az EB első alelnöke azt mondta nekik, nem tudja elképzelni, hogy egy ilyen kezdeményezésre sor kerüljön a téma érzékeny volta miatt. S idén tavaszon, a bírósági ítélet után, ugyaneme Timmermans úr aláírásával kapott levelet a FUEN, amelyben engedélyezi az aláírásgyűjtést.
Nos, a konklúzió egyértelmű: aki meghátrál, annak esélye sincs. Aki viszont bátor, az alkalomadtán az Isten is megsegíti.
Erdélyben, Bonchidán tehát elindítottuk az aláírásgyűjtési akciót. Egy év alatt 1 millió aláírást kell összegyűjtenünk minimum 7 tagországból. Nem könnyű feladat, de messze nem lehetetlen. Gyakran érvelünk azzal, hogy az EU-ban minden tizedik polgár rendelkezik valamilyen kisebbségi kötődéssel, ez kb. 50 millió embert jelent. Ennyiből csak kijön az 1 milliónyi aláírás. Ráadásul a szerződés nem azt mondja, hogy csak kisebbséghez tartozók írhatják alá. Minden EU-polgár megteheti, aki egyetért a szándékkal.
Nos, erről beszéltünk májusban Kolozsváron. Nincs más lehetőségünk, mint győzni. Jóval több aláírást kellene prezentálnunk, mint 1 milliót, hogy lássa mindenki, a kérés mögött valós igény van.
Azt végig sem merem gondolni, mi történne, ha sikertelenek lennénk. Európában a kisebbségellenesség ülne tort, s mi legalább 5 évig nem jöhetnénk elő semmiféle kéréssel.
Győzni kell tehát, s ehhez mindenki hozzájárulása szükséges.
Csáky Pál
Készült a Szél-járás c. lap számára
