– Csáky úr, hogyan látja a felvidéki magyarság esélyeit napjainkban?
– Úgy gondolom, hogy az MKP-nak a jövőben bővítenie kell a potenciális választóinak nyújtott kínálatát, amennyiben nagyobb támogatottságot akar szerezni, mint amekkorát az utolsó két parlamenti választáson sikerült elnyernie.
– Az MKP tehát ön szerint továbbra is kulcshelyzetben van?– Igen, ezt tapasztalom. Az elmúlt két évben elszenvedett megbicsaklások után, a szlovákiai magyar társadalmat figyelve egyre nyilvánvalóbb, hogy a Felvidéken mintegy száztízezerre tehető a magyar ügyek iránt elkötelezett választók száma. Rajtuk kívül van még egy harminc-negyvenezres választói réteg, amelyet a Magyar Koalíció Pártja meg tud szólítani a nemzeti érdekek képviseletével, amennyiben ezt értelmesen teszi, és vannak más célcsoportok is, amelyek szintén megszólíthatóak, de nekik mást is kell kínálni.
– Mire gondol?
– Közel másfél hónappal a parlamenti választás után is vannak megválaszolatlan kérdések a párt számára. Ezek egyike, miért alakult úgy, hogy az a több mint 30 ezer szlovákiai magyar választó, akik elfordultak a Most-Híd párttól a mostani parlamenti választáson, nem az MKP-ra szavazott, hanem ehelyett inkább otthon maradt, vagy éppen a Robert Fico vezette Smer-SD-re adta a szavazatát. Ezen a jelenségen nagyon komolyan el kell gondolkodni.
– Van erre akarat és tálentum az MKP berkein belül?
– Remélem, hogy igen, bár meg kell jegyeznem, hogy az új generációs politikusok előtt még óriási kihívások állnak: elsősorban önmagukon kell dolgozniuk, a saját szakmai és politikai képzésükre kell komoly hangsúlyt fektetniük. Emellett nem elhanyagolandó a kommunikációs készségek fejlesztése sem. Mindannyian érezzük, hogy erre nagy szükség lenne. Amennyiben ezt meg tudjuk csinálni, akkor ki tudunk törni ebből a bűvös 110 ezer fős körből.
– Kintről viszont úgy tűnik, hogy az MKP régi vezetői – s most elsősorban önre, de Bárdos Gyulára, Farkas Ivánra és Szigeti Lászlóra is gondolok – továbbra is a párt meghatározó arcai.
– A saját nevemben tudok csak nyilatkozni ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Én mindig is a közösséget akartam és fogom szolgálni. Nem is annyira a pártot, mint a közösséget, hiszen a pártot én nem célnak, csupán eszköznek tekintem. Ám úgy vélem, hogy az MKP-nak van egy előnye, hogy ideológia áll mögötte, eltérően azoktól a pártoktól, amelyek csak az üzleti haszonszerzésre vagy a politikai érdekek érvényesítésére épülnek. Ezt az előnyt kell kamatoztatni.
– Képes ezt lemenedzselni a párt jelenlegi vezetése?
– Remélem, hogy igen – én kész vagyok ebben segíteni. Ráadásul azt mondom, hogy nem szabad demoralizálni a felvidéki magyarság egészséges magját, az a vég kezdete lenne. Elvhű politikát kell folytatni, amelynek viszont alapvető atribútuma, hogy a szlovákiai magyar közösségnek nem igazán van mozgástere az alapkérdéseket illetően. Az alaptézis az, hogy mi meg akarunk maradni magyar közösségnek, mi a Magyarországhoz való kapcsolatokat nem akarjuk feladni, számunkra nagyon fontos a magyar alkotmányos testületekkel – az Országgyűléssel, a mindenkori kormánnyal – való kapcsolattartás, valamint a magyar állampolgárság felvételének lehetőségét is a jogaink egyik kiteljesedésének tartjuk. Mi nem a szlovák elvárásoknak akarunk megfelelni, hanem a saját érdekeink szerint kívánunk cselekedni.
(2012. április, MTI)