(Elhangzott az Európai Parlamentben, 2015. május 18-án)
Elnök úr, tisztelt kollégák!
A múlt héten elhunyt Lámfalussy Sándor, akit sokan ebben a parlamentben is Alexandre Lámfalussynak ismernek, és az euró atyjának tartanak – joggal. Magyar volt, egyike azoknak a jelentős személyiségeknek, akiket a magyar nemzet adott a demokratikus világnak.
A magyarországi Kapuváron született 1929-ben, később, 1949-ben pedig emigrációra kényszerült a kommunista diktatúra elől. 1953-ban diplomát szerzett a Leuveni Katolikus Egyetemen, majd számos jelentős bank igazgatójaként és vezérigazgatójaként szerzett tapasztalatot és elismerést. 1994-től 97-ig a frankfurti székhelyű Európai Pénzügyi Intézet első elnöke volt. Az ő vezetése alatt készítette elő ez az intézet az euróra való átállást és hangolta össze az uniós tagállamok monetáris politikáját.
Lámfalussy számos nemzetközi és magyar kitüntetés birtokosa, és számomra megtiszteltetés, hogy az elmúlt években jó viszonyba kerülhettem vele. Tíz évvel ezelőtt, a Magyar Tudományos Akadémián tartott előadásom után odajött hozzám, a vállamra tette a kezét és azt mondta: tartsátok magatokat, fiam, odaát, Szlovákiában is. Ami azt jelentette, hogy erkölcsi alapú világlátása horizontján ott voltunk mi is, Magyarország határain kívül élő magyarok.
S most elment, mert a biológia mindannyiunk számára kiméri az időt. Köszönünk mindent, Sándor bátyám, köszönjük mindazt, amit értünk magyarokért, s azt is amit Európáért tettél. Nyugodj békében!
