(Elhangzott 1994 augusztusában, az 1992–1994 közötti csonka időszak záróülésén. A megszólítás – egy mondat – szlovákul és magyarul hangzott el, emiatt a politikusok és az újságírók éles kritikával illettek)
Vážený pán prezident Michal Kováč, vážení členovia vlády, dámy a páni!
Tisztelt Michal Kováč köztársasági elnök úr, tisztelt kormánytagok, hölgyeim és uraim!
Ha a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom részéről a parlament elmúlt kétéves csonka időszakát akarom értékelni, mozgalmunk specifikus helyzetéből kell kiindulnom ebben a parlamentben, és abból a specifikus helyzetből is, amelyben választóink, a szlovákiai magyarok vannak társadalmunkban. A parlament tevékenységének mennyiségi értékelésekor megállapíthatjuk, hogy jelentős munkát végeztünk. A munka minőségével azonban már nem lehetünk annyira elégedettek, s úgy gondolom, a politikai kultúra magasabb foka és az államférfiúi bölcsesség megnyilvánulásának gyakoribb volta csak növelték volna e parlament jó hírét. Most viszont, a csonka parlamenti ciklus végén – melyet mi magunk szavaztunk meg ilyennek –, nem marad más számunkra, mint megállapítani, hogy a Szlovák Köztársaságban kialakult politikai szerkezet a jelek szerint csak átmeneti. Az 1990 óta eltelt négy esztendő nem bizonyult elégségesnek arra, hogy olyan stabil és erős politikai pártok alakuljanak ki, amelyek valóban képesek társadalmunk problémáinak megnyugtató módon való rendezésére, s amelyek hosszabb távon is képesek megbirkózni ezzel a jelentős teherrel. Ha most tisztelt kollégáim közül lélekben néhányan nem értenek velem egyet, kérem, tegyék fel önmaguknak is a kérdést: mennyire voltuk felkészülve arra, hogy feloldjuk a gyakori krízishelyzeteket is társadalmunkban? Én úgy érzem, e téren mindannyiunk számára van bepótolnivaló, és azt gondolom, hogy azok a problémák, amelyekről beszélek, jelentik az egyik okát annak, hogy országunkat többen a középeurópai régió nem a legmegbízhatóbb országának tartják. S ha van bennünk annyi alázat, hogy elismerjük a fent vázolt realitás igazságát, akkor megtettük az első lépést a jövőbeli viszonyok elfogadhatóbb alakítása felé.
Az MKDM értékelése szerint az együttműködésre való fokozottabb törekvésre, a párbeszéd fontosságának hangsúlyosabb felismerésére volna szükség nem csupán a politikai életben, hanem a társadalmi élet minden területén, a kulturális és a gazdasági szférában is. Ennek fontosságáról is beszélnünk kellene, mindenekelőtt azért, mert napjainkban ezek az elvárások nemigen érvényesülnek. Úgy tűnik, a politikai színtér Szlovákiában a kelleténél jobban megosztott, ezt a képet mutatja a társadalom is, s ma szerintem nem szabad eltitkolnunk itt sem az alapproblémát: azt, hogy itt egy nagyon komoly kérdésről, az ország további irányultságáról van szó. Kételyeim ellenére is reménykedem, hogy a választások erre a kérdésre is legalább részleges választ adnak. Mélyebb választ bizonyára csak valamelyik későbbi választástól remélhetünk a politikai viszonyok oly kívánatos letisztulása után. Most viszont számunkra nem marad más hátra, mint a jelenlegi helyzetből kiindulni, s ez kellett, hogy alaptézisünk legyen az elmúlt két évben is.
Az MKDM képviselői már a ciklus elején azt kérték, hogy partnereink vegyék figyelembe a szlovákiai magyar közösség nézeteit is. Mivel elutasíttattunk, nem szavazhattunk igennel a szuverenitási nyilatkozatra és később az alkotmány véglegesített szövegére sem. Mindkét dokumentummal kapcsolatban jelentős fenntartásaink voltak, és most sajnálattal kell megállapítanunk, hogy előrejelzéseink jelentős mértékben valóra is váltak. Olyan helyzeteket voltunk kénytelenek átélni, amelyek bebizonyították mindkét dokumentum hiányosságait, s azt, hogy elfogadásuknak komoly politikai és gazdasági következményei lettek.
Az elmúlt időszakban a magyar képviselőket gyakran érte éles kritika. Úgy gondolom, együttműködésünkkel bebizonyítottuk, hogy a mi célunk nem a szlovák politikai térfél destabilizálása, éppen ellenkezőleg: a mi koalíciónk, a mi pártjaink nem szakadtak szét, s arról is meg vagyunk győződve, hogy hozzáállásunkkal éppen a szlovákiai politikai térfél stabilizálásához járultunk hozzá jelentős mértékben.
Mindenkinek bebizonyítottuk, hogy alapvető célunk a demokratikus értékek megtartása Szlovákiában, konstruktív légkör kialakítása és értelmes, korrekt együttműködés megvalósítása. Erre fogunk törekedni a jövőben is. Engedjék meg, hogy itt megismételjem: a magyar politikai pártok Szlovákiában a megszólítandó szubjektumok pozíciójában vannak. Mi tudjuk, hogy lehetőségeink behatároltak, ám ha bárki pozitív módon szólít meg bennünket, ha konstruktív együttműködést kínál nekünk, biztos, hogy a mi válaszunk is pozitív lesz. Ha viszont bárki a jogainkat akarná korlátozni és csökkenteni lehetőségeinket a társadalmi élet befolyásolására, nagyon kemény és határozott ellenállásunkkal kell számolnia. A szlovák politikai életben különböző nézetek léteznek a magyar pártokkal való együttműködésre. A felszínes, mondhatnám hivatalnoki hozzáállás csak a bizonyos politikai célok parlamenti megvalósításához szükséges szavazatok számát nézi. Az államférfiúi horizonton gondolkodó politikus számára viszont elengedhetetlen, hogy tudatosítsa az állandó dialógus szükségességét nem csupán a magyar közösséggel, hanem Szlovákia egyéb kisebbségi közösségeivel is. Állandóan tudatosítanunk kell ugyanis mindannyiunknak, hogy a Szlovák Köztársaság társadalma szlovák, magyar, ruszin, ukrán, német, zsidó, lengyel, cseh stb. részből áll, tehát egy multietnikus társadalomról van szó, s a valódi demokráciának ezzel a valósággal minden körülmények között számolnia kell. Ilyen hozzáállásból tekintjük mi a Szlovák Köztársaságot közös otthonnak, amelynek jövője fontos számunkra.
Hölgyeim és uraim!
Végezetül engedjék meg, hogy mindannyiuknak köszönetet mondjak azért, hogy együtt alkothattuk a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsát ebben a fontos időszakban. Azoknak, akiket érint, tisztelettel megköszönöm az együttműködést is. Engedjék meg továbbá, hogy az új parlamentnek ebben a szellemben kívánjak szélesebb államférfiúi horizontot.