FUEN Kongresszus, Zárógondolatok a 2. panelbeszélgetéshez

(Kolozsvár)

fuen_csaky

Kedves barátaim!

Engem a zárszó elmondására kértek fel ennek a beszélgetésnek a végén. Nem akarom megismételni az elmondottakat, sok okos gondolat hangzott itt el. Gratulálok a kollégáknak és megköszönöm, hogy hallhattam őket.
Én három gondolatot szeretnék hozzátenni az elhangzottakhoz.

Az első: becsüljük meg a FUEN-t, nagyon jó, hogy van egy ilyen szervezetünk. Összefog bennünket, és ezzel megsokszorozza az erőnket. Támogassuk tehát a szervezetet és annak vezetését, és én itt is megragadom az alkalmat, hogy sok erőt és innovatív gondolatot kívánjak a FUEN elnökének és vezetőségének. Szeretném őket biztosítani arról, hogy bennünk mindig megértő partnerekre találnak az Európai Parlamentben. Én magam is eddig is igyekeztem együttműködni a FUEN-nal és ezután is ezt akarom tenni, de talán Terricabras kolléga nevében és az RMDSZ-beli kollégák nevében is mondhatom, hogy az általunk alkotott kisebbségi intergoup is fontos partnert lát a FUEN-ban.

Kedves barátaim,
ne feledjék, kérem, hogy egy olyan világban élünk, ahol az atomizációs hatások nagyon erősek. Márpedig tudjuk, hogy akik egyedül maradnak a bonyolult körülmények között, azok könnyen elveszhetnek, eltűnhetnek az arctalan tömegben. Ezért kell összefognunk, ezért kell támogatnunk egymást, ezért kell odafigyelnünk egymás gondjaira és bajaira is. Ezt nem teszi meg más helyettünk. És azért kell, hogy legyen az ilyen mozgalomnak egy feje, amely koordinál és amely láttat bennünket. Támogassuk tehát a FUEN-t.
A második téma, amit el szeretnék mondani: jó lenne, ha innen lélekben megerősödve mennénk haza, hogy otthon hatékonyabban folytathassuk közösségeink életének szervezését. Ezt sem teszi meg helyettünk senki. Ellenkezőleg, sok olyan tendencia van mai világunkban, amely ellenünk hat. Ilyenek az ellenérdekelt politikai erők, a nyílt vagy titkolt nacionalista igyekezetek, amelyek a legszívesebben eltüntetnének minket a térképről. Ezt nem szabad hagynunk.

Paradox módon veszélyt jelenthet a modern kor néhány technikai hatása is. Fellazítja a hagyományos struktúrákat, amelyekben a múltban éltünk, s ha nem tudunk ezzel szemben hatékony modernizációs kezdeményezéseket tenni, akkor erősebben atomizálódhatnak a közösségeink. Egy esélyünk van tehát, előre kell menekülnünk. Ki kell dolgoznunk azokat a modernizációs mechanizmusokat, amelyekkel hatékonyan tudjuk modernizálni a saját közösségeinket is. Egymástól is tanulnunk kell ilyen téren, hiszen látható, hogy fáziseltolódások vannak közösségeink életében. A nyugat-európai közösségek már több olyan folyamaton keresztül mentek, amelyek az Európa keleti felén élő kisebbségi közösségeket még csak várják. A tapasztalatok kicserélése nagyon fontos, ezzel kapcsolatban tematikus konferenciák megszervezését is hasznosnak tartanám. A fő feladat annak megoldása, hogy az életünkben tapasztalható modernizációs hullámok ne atomizálják közösségeinket, hanem pozitív hatásaikat kapcsoljuk be a közösségek erősítésébe.

A harmadik dolog pedig, amit szeretnék elmondani: állandóan napirenden kell tartanunk az őshonos kisebbségek témáját a politikai beszédben és a sajtóban is. Az Európai Parlamentben tisztelt kollégáimmal együtt én is felvállalom ezt a feladatot, de meg kell ragadnunk minden alkalmat, hogy beszéljünk magunkról, a gondjainkról és az elképzeléseinkről is. Láttatnunk kell magunkat, meg kell mutatnunk, hogy sokan vagyunk és azt is, hogy elszántak vagyunk. Mi meg akarunk maradni és fejlődni akarunk, nem pedig eltűnni. A Minority Safe Pack kiváló alkalom lesz erre, hogy megmutassuk, milyen tömegekben vagyunk jelen Európában és azt is, hogy képesek vagyunk arra, hogy aktívak legyünk. Ha a Minority Safe Pack esetében is meghátráltunk volna az első akadály láttán, akkor most sokkal rosszabb helyzetben lennénk.

Jól emlékszem azokra a percekre, amikor az Európai Parlament Petíciós Bizottságába két évvel ezelőtt meghívtam a FUEN képviselőit egy meghallgatásra, s ott közvetlenül Timmermans úrnak tolmácsolhatták a véleményüket. Magam is kemény hangot használtam, s Timmermans nem utasította vissza a hozzászólásainkat, hanem azt mondta, írjuk le, mit szeretnénk, és majd megbeszéljük a dolgot. Ebből nőtte ki magát a Sokszínű Európa projekt, amely most 1 millió eurós költségvetéssel a megvalósítás kapujába lépett.

Kedves barátaim,
tehát fel a fejjel. Sok munka vár bennünket, de számunkra nem nem a panaszkodás az út, hanem az elszántság és a munka. És ne feledjétek: együtt vagyunk erősek!

Cikkajánló

És utánunk mi marad?

Gondolatok a felvidéki magyar közéletiség ethoszáról Pozsony belvárosában sétálgatok 2023 őszén, egy nyugodt hétvégén. Ismét …