A koalíció elszalasztotta az esélyt a Smerrel szembenialternatíva felállítására

– Csáky úr, mi a véleménye a 2010-2012 közötti szlovák kormánykoalíció munkájáról?

– Annak ellenére, hogy 2010-ben a Magyar Közösség Pártja nem jutott be a szlovák parlamentbe, szurkoltam ennek a koalíciónak – amely végül is csalódást okozott számomra. Nagyon önző, rövidlátó politikát folytattak, és főleg elszalasztották annak a lehetőségét, hogy elfogadható alternatívát állítsanak fel a Smer-SD-vel szemben.

Ki a felelős ezért?

– Szerintem mindannyian – bár tény, hogy nem azonos mértékben. Iveta Radičová kormányfőként, sajnos, nagyon amatőr módon viselkedett, a Szabadság és Szolidaritás Pártja (SaS) és a Most-Híd önző módon, a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKÚ-DS) meg a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) pedig a klasszikus hatalomtechnika módszereinek engedelmeskedve próbált politizálni. Nézzük csak meg, mit ért el történelmi szempontból ez a kormánykoalíció! Visszajuttatta Robert Ficót a szlovákiai politikai színtér központjába, mégpedig úgy, hogy a Smer jelentősen megerősödött. Ha ez Bugár, Sulík, Dzurinda és Figeľ sikere, akkor nem tudom, értékelhetem-e ezt pozitívan. Inkább nem. Én nagyfokú tapasztalatlanságot és önzést látok ebben. Az „eredmény” pedig a jobboldal felaprózódása.

– Kinek jó az, hogy ez az alternatíva ilyen csúfos véget ér?

– Szerintem senkinek – talán a Smer politikusait kivéve. De úgy látom, itt is érvényes a klasszikus szabály: minden társadalomnak olyan kormánya van, amilyet megérdemel. Remélem, hogy tanulságos lesz ez a történet a választópolgárok számára is. Én az ésszerűbb alternatíva mellett álltam, pragmatikus módon igyekeztem viszonyulni a helyzethez, de csalódnom kellett. Azt hiszem, rajtam kívül még sok ember csalódott.

– Miben látja a legfőbb gondot?

– A politika kiüresedésében, az eszmék, nemes célok eltűnésében, a „biznisz mindenekfelett“ típusú politizálás térnyerésében. Ez növelte az általános kiábrándultságot, s egy új jelenséget, egy heccpárt sikerét is elősegítette. A politikusoknak és a pártoknak nyilvánvalóak a becsvágyaik, amelyek gyakran öncélúak, s így nincsenek jó hatással a társadalomra, a politikára. A problémákat nem megoldani igyekvő, hanem azokat a jövőbe áttoló politizálás folyik, nem minden konkrét gazdasági lépés indokolható a gazdasági világválsággal sem. Romlott például a kis- és középvállalkozók helyzete, és ebben már a kormány ténykedése érhető tetten. Dél-Szlovákia szinte semmilyen támogatást nem kapott, az ott élők dühösek erre a kormánykoalícióra. Többet vártak Iveta Radičová kormányától és a Most-Hídtól is. Az emberek láthatóan belefáradtak az állandó politikai összetűzésekbe. Stabilitást szeretnének, kiszámítható politikát, és azt gondolom, hogy ebben a helyzetben a már bevált pártok nagyobb biztonságot tudnak nyújtani.

(2012. február, SITA)

Cikkajánló

És utánunk mi marad?

Gondolatok a felvidéki magyar közéletiség ethoszáról Pozsony belvárosában sétálgatok 2023 őszén, egy nyugodt hétvégén. Ismét …