Lajčák, a róka

Csáky: Lajčák külügyminiszter kijelentéseivel kapcsolatban indokolt az óvatosság… (Kossuth Rádió)

– Csáky úr, a Beneš-dekrétumok „legújabb kori története” 2007-re nyúlik vissza, amikor Ön az MKP akkori elnökeként  egy javaslattal élt.
–  2007-ben szerte Dél-Szlovákiában szomorú évfordulós emlékezéseket tartottak: fél évszázaddal korábban tobzódott ugyanis legintenzívebben a nemzeti erőszak a szlovákiai-felvidéki magyarokkal szemben. A Magyarországra való erőszakos kitelepítésekről, a későbbi, ún. lakosságcseréről és a Csehországba, a szudétanémetek helyére való áttelepítésről van szó, amely a legdurvább – a náci rendszer módszereire emlékeztető – módon zajlott. Ezeken a rendezvényeken mi, az MKP vezetői is részt vettünk, s miután az emberek azt kérdezték, mit lehet tenni ez ügyben  50 év múltán, az elnökség elő vittem az ügyet. Az volt a véleményünk, hogy egy bocsánatkérést kellene kezdeményeznünk a szlovák parlamentben, s egy elemzést elkészíteni a kárpótlási lehetőségekről is. A Robert Fico-uralta szlovák parlament azonban ellenséges lépésre szánta el magát: megerősítette a Beneš-dekrétumok érvényességét, s ilyen vonatkozásban megsértette az Európai Unió jelenlegi jogrendjét is. Kellemetlen emlék számomra, hogy akkori kezdeményezésünket nem csupán a szlovák politikusok, de néhány magyar politikus-társunk is kritizálta: azok, akik ma a Most-Híd pártban politizálnak. Mi abban a helyzetben egy újabb politikai lépésre szántuk el magunkat. Egy magyar-szlovák megbékélési nyilatkozatot dolgoztunk ki, amelyet ugyanazon a napon fogadhatna el a magyar és a szlovák parlament. Máig örömmel tölt el, hogy az akkori magyar parlament összes pártja három nap alatt megvitatta a szöveget és tárgyalási alapnak fogadta el. A szlovák pártok viszont – beleértve a Dzurinda-féle Szlovák Demokratikus és Keresztény Uniót és a Kereszténydemokrata Mozgalmat is – elutasították azt.

– Most – meglepetésre – Miroslav Lajčák külügyminiszter jött azzal a felvetéssel, hogy a Beneš-dekrétumokkal kapcsolatos bocsánatkérésről lehet tárgyalni. Ez a javaslat Budapesten is komoly pozitív visszhangot váltott ki.
– Ezzel a felvetéssel kapcsolatban – úgy gondolom – indokolt az óvatosság. Attól tartok ugyanis, hogy Lajčák úr inkább a magánvéleményét mondta el egy prágai lapnak, mintsem a Fico-kormány hivatalos álláspontját. Bizonyára befolyásolta őt a prágai milliő is, hiszen a cseh miniszterelnök pár héttel ezelőtt ismételte meg a bajor parlamentben azt a mondatot, amely már a Helmut Kohl és Václav Klaus miniszterelnökök által aláírt német-cseh alapszerződésben is szerepel, s amely sajnálatosnak tartja a szudétanémetek kitelepítését és azt a módot, ahogyan az történt.
Szeretnék viszont emlékeztetni arra, hogy Lajčák úr nem tagja a Smer nevű szlovák kormánypártnak, így komoly politikai támogatottsággal sem bír. Az elkövetkezendő hetek történései mutatják majd meg, hogy valós tartalomról vagy egy újabb gumicsontról van-e szó. Nagyon sokszor megéltünk ugyanis a közelmúltban olyan történéseket, hogy a külügyminiszterek akár meg is egyeztek valamiben, s ezt a médiának is elmondták, ám mikorra a magyar diplomácia vezetője visszaért Budapestre, Pozsonyban már másként értelmezték az elhangzottakat. Ez a bizánci politizálási stílus klasszikus esete, amely stílus nem idegen a szlovák politikusoktól sem. A méltánylandó fejlemény az lenne, ha a közös kormányülésig bármilyen konkrét előrelépés történne bármely nyitott, neuralgikus ügyben. Gondolok itt a Beneš-dekrétumokon kívül akár Malina Hedvig esetére, akár az Ipoly-hidakkal kapcsolatos lehetőségekre, vagy a nyelvhasználati igényekkel kapcsolatos rideg, elutasító szlovák álláspontokra, esetleg arra, hogy Szlovákiában napjainkban is ugyanazt a tortúrát alkalmazzák több magyarral szemben, mint 55 évvel ezelőtt: akaratuk ellenére megfosztják őket szlovák állampolgárságuktól, ha felveszik a magyart. Az egyetlen konkrétum ugyanis, ami az elmúlt év vonatkozásában pozitívumnak értékelendő, az, hogy megszakították a Selye János Egyetem leminősítésének folyamatát. Ez azért kevés ahhoz, hogy a magyar-szlovák kapcsolatokban áttörésről beszélhessünk.
Az pedig, hogy Budapesten többen új szelekről, új hangokról beszélnek Lajčák úr kijelentése alapján, csak egyesek naivitásáról tanúskodik. Gyakran az az érzésünk, hogy Budapesten nincs konzisztens Szlovákia-politika, sem a kormányok sem a sajtó részéről, s ezt a hiányosságot sok szlovák politikus kéjjel lovagolja meg.

Kossuth Rádió,

Cikkajánló

099_mecs_kicsi

Mécs Károly: Megdobbant itt a szívem

MÉCS KÁROLY Kossuth-díjas színművész volt a beszélgetőpartnere Csáky Pál politikus, közíró”Beszélgetések a nemzettudatról” című fórumának.