Vágóhíd

Az állatok agyműködését tanulmányozó tudósok azt írják, hogy egy átlagos pocoknak kb. húszezerszer kell megismételni egy helyzetet, amíg rájön, melyik a helyes út. A kísérleteket úgy végzik, hogy egy viszonylag egyszerű labirintus egyik végébe az ételt, a másikba az állatot teszik.

Az állattal így megtanítanak egy utat, amelyen keresztül az eljut az élelemhez. Amikor már tudja, megváltoztatják az útvonalat. Tizenkilencezerszer nekimegy a falnak. Egyszer csak megtalálja a helyes utat.

Mintha a szlovákiai magyarság is ilyen helyzetben lenne. Többen vannak, akik újból és újból figyelmeztetnek: a Most-Híd nem a szlovákiai magyar érdekek erővonalainak vonzáskörében jött létre, célja nem a szlovákiai magyar közösség érdekeinek védelme, képviselete, hanem más: csoportérdek, vagy még rosszabb.

A történet a régi MKP-ban kezdődött, ahol a belső küzdelem már évek óta zajlott. A kívülre egységes MKP-n belül két nagy tábor létezett: az elvi politikát előnybe helyezők tábora, illetve a saját- és csoportérdekeiket favorizáló csapat tábora. Arról, hogy ez milyen méreteket öltött, szól többek között az eredeti Gorilla-anyag.
2007-ben az MKP jobbik része azt mondta, hogy ez nem mehet így tovább, teljesen hitelét veszíti a szlovákiai magyar politika, ha ebbe az irányba haladunk tovább. Vezércsere nélkül azonban ezt a politikát nem lehetett megváltoztatni, mert Bugár Béla része volt a gazdasági csapatnak. Gyurovszky László már a komáromi kongresszus napján felmérte, mi történik: azonnal lemondott minden tisztségéről. Ezzel egyben jelezte is: tudja, hogy a 2007 utáni MKP-ban nem lehet majd folytatni a színfalak mögötti korábbi hamis játékokat.

A 2007 és 2010 közötti MKP tiszta volt, korrupciótól mentes. Egyértelműbb nemzeti politikát kezdett azonban folytatni, s ez sokakat zavart. Mivel külső erő a pártot nem tudta érdemben megremegtetni, belülről kellett robbantani. 2009-ben ez megtörtént. A szlovák nacionalista érdek találkozott a szlovákiai magyarok korrumpálható részének érdekeivel.
Nem véletlen, hogy a Radičová-kormányban a hidas minisztereknek volt a legtöbb korrupciós ügyük. Helyi és regionális szinten is sok furcsa alak csatlakozott hozzájuk. Közülük 2012-ben, a hatalomból való kihullás után többen látványosan (mások csendben) el is mentek tőlük.
Persze, ők hivatkozhatnak arra, hogy a választók megválasztották őket. Hogy amíg az SDKÚ választóiban volt szégyenérzet és a korrupciós ügyek miatt megbüntették ezt a pártot, a Most-Hídra szavazók ezt nem tették, nekik elfogadhatóak a gorillaalapú szlovákiai magyar viszonyok.

2010-ben a Híd még óvatos volt: viszonylag tisztességes szlovákokat szólított meg (OKS) és juttatott – magyar szavazatokkal is – parlamenti mandátumhoz. 2012-ben már a maticás alelnök, Martin polgármestere került ilyen kitüntető helyzetbe.
Az emberek pedig megették azt is. Pedig már a szürke hályoggal küszködőnek is látnia kellett volna, hogy elvekről itt nincs szó, soha nem is volt. Érdekekről, kalkulációkról van szó, ami persze ideig-óráig lehet sikeres a politikában, csak épp rámegy a szlovákiai magyarság. De a pénztárcaorientáltak pókerarccal mondják erre: kit érdekel? Az a fontos, ami ma a kasszámba bejön.

2013-ban ott tartunk, hogy a Most nyíltan szlovák pártokkal szövetkezik – ne legyenek illúzióink, az MKP-s jelöltek ellen. Az elmúlt hetek izzadságszagú sürgetése csak színjáték volt: a megyei választásokra a listákat ősszel kell majd leadni, senki sincs tehát időzavarban.
Annál is inkább színjáték volt az egész, mivel közismert, hogy a megyei választásokon a parlamenti választásoktól eltérő a választási filozófia. Az emberek személyekre szavaznak, a pártok támogatása persze nem elhanyagolható, de nem is abszolút erő. 2010-ben Füleken a Most-Híd indított magyar polgármester-jelöltet, akit megtámogatott az MKP is. A füleki magyar választópolgároknak azonban bűzlött a dolog, elvtelen mutyit sejtettek a lépés mögött. Az eredmény: a közös jelölt megbukott, Füleknek szlovák polgármestere van.
Jön majd persze a blőd szöveg is, hogy majd a szlovákokkal így meg úgy. Van Komáromnak parlamenti képviselője? És Rimaszombatnak, vagy az Ungvidéknek és Bodrogköznek? Igen, van. És mit tettek a régiójukért? Megkérdezi ezt ott tőlük valaki?

Nem siránkozni kell tehát, hanem minőségi jelölteket keresni. S jó taktikát választani, hatékony kampányt előkészíteni. Mindent megtenni azért, hogy az elkötelezett, megbízható magyarok bejussanak a megyei parlamentekbe.
Együttműködni persze kellene – csak sajnos, a jelek szerint ma nincsenek meg ennek az előfeltételei. A Most-Híd tavaly döntött: nem köt koalíciót az MKP-val a parlamenti választások alkalmával, bármiféle közös magyar érdek képviselete nem fontos számukra. Most újból döntöttek, s döntésük lényege: miután kiestek a hatalomból, s miután ma megyei szinten sehol nincsenek, létkérdés a Most jövője szempontjából, hogy legalább megyei szinten pozíciókhoz jussanak. Egyébként egyre több ember fog elmenni tőlük. Úgy mérték be, hogy mivel a magyarlakta területeken az MKP-s jelöltek, az újsmeres magyar jelöltek, de a függetlenek esélye nagyobb, az egész ország területén nagyobb siker reményében horgászhatnak a mindenkori zavarosban. A szlovák területeken egyedül nincs esélyük, a szlovákok hátán talán. S persze, fogják majd mondani vastagon, mint eddig: a magyaroknak azt, hogy ők magyar párt, a szlovákoknak pedig, hogy vegyespárt, amely meg akarja váltani szlovákságot is (volt ANO-s, SOP-s megváltó-üzletemberekkel).

Persze, dönteni Őfelsége, a választópolgár fog. Jó lenne, ha a várható intenzív kampány ellenére nem hagyná magát megvezetni újból.
A rossz irányba haladó szlovákiai magyar politikát pedig majd 2015-ben kell újragondolni.