2007 szeptemberében újból kiéleződött a szlovák–magyar viszony. Az MKP úgy tartotta helyesnek, hogy a meddő viták mellett egy alternatívát is letegyen az asztalra, s azt javasolta: a megbékélésről beszéljünk.
Egy olyan nyilatkozatról, amelyet valamikor a két ország parlamentje ugyanazon a napon, ugyanolyan szöveggel fogadna el. A Magyar Országgyűlés öt pártja négynapos egyeztetés után írásban nyilvánította ki, hogy hajlandó a szövegről tárgyalni. A szlovák kormánykoalíció pártjai elutasították a javaslatot, a szlovák ellenzéki pártok csendes tartózkodással viszonyultak hozzá. A nyilatkozattervezet szövege a következő volt:
Együtt, őszintén
Megbékélési nyilatkozattervezet a Magyar Köztársaság Országgyűlése és a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa között
Mi, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének és a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának képviselői, attól az elhatározástól indíttatva, hogy közös európai jövőnknek új perspektívákat adjunk, s egyben határozott lépést tegyünk annak irányában, hogy a magyar és a szlovák nép, a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság kapcsolatát megszabadítsuk az elmúlt másfél évszázadban rárakódott terhektől
az alábbiakat jelentjük ki:
1. Hangsúlyozzuk, hogy a magyar és a szlovák nép ezer évig élt közös államban, amely együttélésnek számos olyan pozitív vetülete van, amelyre egymást megértő, egymást támogató közös jövőképet lehet alkotni.
2. Az együttélés egészében pozitív volta mellett zavaró momentumok is megjelentek közös történelmünkben, amelyek máig terhelik kapcsolatainkat, illetve állampolgáraink egy része szemében megoldatlan problémaként jelennek meg.
Ezek rendezése érdekében
– a Magyar Köztársaság Országgyűlése kinyilvánítja sajnálatát amiatt, hogy a 19. század végén és a 20. század elején az akkori magyar kormány a történelmi Magyar Királyság területén olyan politikát valósított meg, amely sértette az ország területén élő nemzetiségek jogait. Ugyancsak kinyilvánítja sajnálatát azon történések miatt, amelyek az első bécsi döntés megvalósítása után szlovák oldalról sérelmesnek tekinthetőek. A Magyar Köztársaság Országgyűlése sajnálatosnak tartja azt is, hogy a Magyar Népköztársaság hadserege a Varsói Szerződés részeként 1968-ban, rossz ügy szolgálatában Szlovákia területére lépett. A Magyar Köztársaság Országgyűlése mindezekért bocsánatot kér Szlovákia polgáraitól;
– a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa kinyilvánítja sajnálatát amiatt, hogy a Csehszlovák Köztársaság első világháború utáni kialakítása után olyan történések is megvalósultak, amelyek sértették számos magyar nemzetiségű polgár jogait. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa kinyilvánítja sajnálatát amiatt, hogy az 1945–1948 közötti időszakban is megvalósultak olyan történések, amelyek ahhoz vezettek, hogy az ország területét magyar nemzetiségű polgárok voltak kénytelenek elhagyni, továbbá kinyilvánítja sajnálatát amiatt is, hogy az akkori Szlovák Nemzeti Tanács olyan törvényerejű rendeleteket is elfogadott, amelyek a kollektív bűnösség elve alapján mélyen sértették az ország magyar és német nemzetiségű polgárainak jogait. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa bocsánatot kér ezért Szlovákia minden olyan polgárától, aki ezt sérelmesnek érzi, s kijelenti, kezdeményezni fogja egy olyan alap létrehozatalát, amely anyagi szempontból is kárpótlásokat valósíthat meg. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa a fentiekért bocsánatot kér a Magyar Köztársaság polgáraitól is;
– a Magyar Köztársaság Országgyűlése és a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa kinyilvánítja sajnálatát a második világháború után megvalósult, kikényszerített lakosságcsere minden negatív hatása miatt;
– a Magyar Köztársaság Országgyűlése kinyilvánítja, hogy nemzetiségi politikájában a pozitív európai példák alapján kíván eljárni, s kész az ország nemzetiségi törvényét a mindenkori pozitív fejlődési folyamatokhoz igazítani.
– a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa kinyilvánítja, hogy nemzetiségi politikájában a pozitív európai példák alapján kíván eljárni, megalkotja nemzetiségi törvényét, s kész azt a mindenkori pozitív fejlődési folyamatokhoz igazítani.
Pozsony–Budapest, 2008. május 8.