Csáky Pál írásai, felszólalásai

Semmi kedvem nem volt beszállni ebbe a folytatásos történetbe, sőt, ellenszenvvel tekintek azokra, akik megpróbálnak  erről a szerencsétlen témáról még néhány bőrt lehúzni.

Érdekes jelenségnek lehettünk tanúi az elmúlt három hétben. Szinte ömlesztve zúdultak ránk a szlovákiai magyar médiából a hírek arról, hogy a szlovák kormány egyéves regnálása után végre létrehozza a kormány tanácsadó testületét, a kisebbségi tanácsot.

Nem az én tisztem ma este, hogy Esterházy János személyéről és munkásságáról részletesen szóljak, erre a kötet szerzője a leghivatottabb. Az sem az én feladatom, hogy a történelmi összefüggéseket elemezzem, ez Simon Attila történész úrra vár. Én az indítékainkról szeretnék szólni röviden.

Szlovákia is azon országok közé tartozik, ahol sok minden nem csak arról szól, amiről első látásra szólnia kellene. Bizonyos fokig a sport, a hoki is ebbe a kategóriába tartozik.

Jobb időkben a Magyar Koalíció Pártjában komoly vitákat folytattunk arról, hogy lehetőleg minden fontosabb  szlovákiai magyar régiónak legyen parlamenti képviselete. A régiók így hallathatták hangjukat, az ott lakók felkereshették képviselőjüket, információt, támogatást kérhettek.

Minden közösség önbecsülése szempontjából fontos, hogy tisztelje, fel- mutassa nagyjait, azok példáját. A közösségi összetartó erő gyarapodik ezáltal. Bonyolítja a dolgot, ha az adott személyiséggel, illetve tevékenységével kapcsolatban különböző nézetek léteznek.

Sokan Sztálinnak tulajdonítják a torzultan szellemes mondatot, amely szerint „holnaptól minden másként volt”. Lehántva róla és elvetve az ideológiai torzítási szándékot, akár azt is elismerhetjük, hogy némi igazság van ebben a mondásban.

Hatalmas tempóban változik a világ körülöttünk. Ami tegnap megszokott volt, s elégnek bizonyult az érvényesüléshez  vagy a sikerhez, mára kiégetté, sok esetben használhatatlanná vált.

Van a sokrétű szlovák−magyar  viszonyban egy elem, amelynek véleményem szerint kevés figyelmet szentelünk. Ez pedig a következő, eléggé profánul hangzó mondattal írható le: ki kit néz le a két nemzet tagjai közül, ki kire kíván (akár tudat alatt is) felnézni – magyarán: kinek kivel szemben vannak komoly komplexusai.

1848–1849 tiszteletéreAz 1970-es években történt, kemény vizsgaidőszak után. A volt rendszer cenzorai nemcsak beengedték az országba, hanem egyenesen ajnározták is az Eper és vér című amerikai filmet.