A kereszténység megjelenésének három hulláma a Kárpát-medencében

(A mellékelt kereszt I. András királyunk tihanyi síremléke fölött található.)

Fontos elemzést jelentetett meg Somorjai Ádám, Pannonhalmán élő bencés szerzetes a közelmúltban, az augusztus 20-ai ünnepségekre való ráhangolódás részeként. „A magyar államiság és a magyar kereszténység kezdeteit Szent István királyra szoktuk visszavezetni” – írja. „Ez egy olyan ősi hagyomány, amely az Árpád-házi királyok óta szervesen beépült a magyar állam, a magyar nemzet és a magyar kereszténység öneszmélésébe. Ennek a felfogásnak az a hátránya, hogy nem ad helyet a magyarok bejövetele előtti keresztény kezdeteknek.” Két olyan hullám is volt ugyanis a honfoglalás előtt, amelyekről meg kell emlékeznünk.

A kereszténység első megjelenésének időpontját a Kárpát-medencében a Római Birodalom időszakára kell tennünk, Pannónia provincia fénykorára. „Pannónián mi magyarok szeretjük a Dunántúlt érteni. Bár a Dunántúl valóban mindkét Pannónia provincia törzsterületei közé tartozott, a két Pannónia ennél jóval nagyobb terület volt, székhelye a Szerémségben – Szávaszentdemeter – metropolita-érsekségi rangot kapott. Számos püspökség tartozott hozzá, így a Drávától délre eső területeken is. Pannónia számára adott volt Bizánc fizikai közelsége, de Rómáé is, mintegy félúton feküdt a kettő között.”

A folyamat a népvándorlás időszakában szakadt meg, mindenekelőtt a hunok érkeztével. Azt is el kell ismernünk, hogy a pannóniai ókeresztény emlékek töredékesek, romok csupán, vagy ásatásokon előkerülő tárgyak. A további kutatások egyik eminens kérdése az, hogy az itteni kereszténység megérte-e a következő, második és harmadik evangelizációt, vagy azok teljesen új népek körében történtek, ha azonos területeken is.

A második evangelizáció időszakát a karoling hódítások idejére tehetjük, a 8. század második felére. „A Keleti Frank Birodalom több hadjáratban legyőzte a dunántúli avarokat és berendezkedett itt, mintegy az ókori Róma örökébe óhajtott lépni. Ez Salzburg bencései számára is lehetőség volt, mert azon túl, hogy missziós tevékenységet végeztek a térségben és templomokat építettek, pályázhattak az érseki címre is, amelyet 798-ban meg is kaptak, éppen a pannóniai térítés jutalmaképpen.”

A frankok a régi-új tartomány székhelyéül Mosaburgot választották, a Kis-Balaton mocsárvidékét, a Zala déli kanyarulatánál. Itt nagy karriert futott be Pribina, s vele a nyitrai szláv fejedelemség egyik ága. Pribina nevéhez fűződik Mosaburg (németül a Moosburg mocsárvárat jelent) kiépítése, amely szlávul Blatnohrad (jelentése szintén: mocsárvár). Ez az a hely, amelyet Szent István korában Kolon váraként, Szent László korától pedig Zalavár néven ismerünk. Egyszerre volt megyei és tervezett püspöki székhely.

„Szent Cirill és Metód hittérítők a már kiépített székhelyre érkeztek, innen távoztak Rómába, hogy igazolják működésüket és igaz hitüket. Cirill volt az idősebb, aki Rómában meghalt, s a Szent Kelemen bazilikában temették el. Metód pedig megkapta Rómától a pannóniai metropolia-érsek címet, ilyen minőségben tért vissza, de a salzburgiak börtönbe vetették.

A pannóniai szláv misszió tehát nem tartott sokáig, s lényegében sikertelen volt, mert Szent Metód tanítványát, Gorazdot és kíséretét a nyitrai fejedelem, Szvatopluk elűzte. Meg sem álltak Macedóniáig, az akkori Bolgárország nyugati tartományáig, ahol az Ohridai-tó mellett telepedtek le és fejezték be a Szentírás és a teljes liturgia fordítását. Ezzel megvetették a szláv írásbeliség alapjait, amelyért mindegyik szláv nép, a nyugati és a keleti hagyományú, a latin betűs lengyel, cseh, szlovák, szlovén és horvát csakúgy hálás, mint a cirill betűs orosz, fehérorosz, ukrán, szerb és bolgár kereszténység.”

Ilyen módon a szláv kereszténység érkezését és távozását egyaránt a nyitrai fejedelemség illetve annak csatolt részei döntötték el, tehát olyan események, amelyek megelőzték a magyar honfoglalást, de amelyek meghatározták a helybéli népek keresztény missziós nyelvezetének kialakítását. Ennek örökébe lépett a magyar kereszténység is.

A harmadik és végleges evangelizáció időszaka tehát Szent István ténykedése. Szent István idejében Zalavár már nem kapott püspöki székhelyet, de a bencések Pannonhalmán kivételezett helyet kaptak. Esztergom érseksége a pápaság egyetértésével létesült 1001-ben. Szent István nevéhez fűződik tíz egyházmegye létesítése, Kalocsa érsekségre emelése, több bencés apátság megalapítása, amelyek e korban zömmel a Dunántúlon létesültek és a keresztény misszió bölcsői voltak. Mindez a korabeli modern Európa viszonyaiba való végleges betagozódást jelentette.

„Az a kérdés, hogy Szent István miért kapott rögtön elismertséget, abban az összefüggésben is vizsgálható, hogy a lengyel kereszténység, amely valamivel korábban kapott érseki tartományt (Gniezno székhellyel), miért nem kapta meg az államiság ilyen magas szintű elismerését. A lengyelek ma úgy tudják, hogy a Szent Istvánnak küldött koronát eredetileg Mieszko lengyel fejedelemnek szánta (volna) II. Szilveszter pápa, ám az első erre vonatkozó forrás Hartvik Szent István életrajza, amely mintegy száz évvel későbbi az eseményhez képest. A szláv elem azonban a történet eme fázisában is jelen van, hiszen Szent Adalbert, Prága második püspöke keresztelte meg ősi hagyomány szerint Vajkot, aki így kapta meg István vértanú nevét. Adalbert, Wojciech néven Lengyelország egyik védőszentje lett, a csehek is sajátjuknak tartják, a Habsburg-ház pedig birodalma országainak védőszentjeként tisztelte. Adalbert tanítványai lettek az első gnieznói és esztergomi érsekek, az első pannonhalmi apát, s ha Asztrik érseket is ide vesszük, akkor az első kalocsai érsek is.”

Ami tehát másfél évezreddel ezelőtt elkezdődött tájainkon, az az első millennium táján folytatódott, s ahogy a bajorok és a szlávok kezdték a térség misszionálását, úgy a németek és a szlávok (csehek) folytatták azt. Az egyes királyságok, később nemzetek büszkén emlékeznek meg róluk, Szent Adalbert pedig méltán vált az egész térség védőszentjévé.

(A mellékelt kereszt I. András királyunk tihanyi síremléke fölött található.)

Csáky Pál – fb-jegyzet

Cikkajánló

Missa Missio – avagy: misék ideje?

Nem volt kedvem végignézni azt az agóniát szeptemberben, amit az MKP produkált Rimaszombatban, így inkább …