Kinek az érdeme a magyar nyelvű vasúti táblák kihelyezése Szlovákiában?
Csáky Pál EP-képviselő meghívására május 16-19. között felvidéki és magyarországi küldöttek érkeztek Strasbourgba egy európai parlamenti tanulmányútra. A csoport május 18-án részt vett a Kisebbségi Intergroup ülésén, ahol Kőrösi Ildikó, az MKP önkormányzati alelnöke, Horony Ákos, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala Jogsegélyszolgálatának munkatársa és Orosz Örs, polgári aktivista kapott lehetőséget, hogy előadást tartsanak a kisebbségek nyelvi jogairól Szlovákiában.
Az ülést Gál Kinga, Fideszes politikus, európai parlamenti képviselő, az Európai Néppárt alelnöke vezette. Csáky Pál megnyitójában köszöntötte az 56 képviselőből álló hivatalos csoport megjelent tagjait, és örömét fejezte ki, hogy elfogadták a megvitatásra ajánlott témáját.
Csáky hangsúlyozta, hogy Szlovákia az Európai Unió nemzeti összetétele szerint a legszínesebb etnikai összetétellel rendelkezik, népessége 20 %-át kisebbségi közösségek alkotják. Emiatt különös aktualitása van annak, hogy a kisebbségi nyelvek használatára vonatkozó jogokat közösen elemezzék.
Kőrösi Ildikó a kisebbségi nyelvek használatára vonatkozó közel harminc, Szlovákiában hatályos, de széttöredezett törvényi hátteret, Horony Ákos, a törvények által biztosított jogok gyakorlásának a nehézségeit mutatta be értekezésében.
Orosz Örs a civil szervezetek elkötelezettségére irányította a hallgatóság figyelmét egy példával illusztrálva azt. Ugyanis bár a törvény biztosítja a jogot Szlovákiában a kétnyelvű táblák kihelyezésére, a vasúti állomások esetében már több mint hét éve küzdenek azért, ami most 2017 tavaszán végre elkezdett megvalósulni többek között Komáromban és Dunaszerdahelyen. Céljuk, hogy a 75 év után végre kihelyezett táblákat megvédjék és a jogalkotás folyamatában tartósan rögzítsék megmaradásukat.
Az ülésen részt vett Nagy József, a Most-Híd párt EP-képviselője is, aki elsőként reagált a három fiatal, ígéretes politikus előadására. Felszólalásával kapcsolatban az ülés után rövid interjút kértünk mindhármuktól.
A civil jogérvényesítés és nyomásgyakorlásának szép példájaként hivatkozott a magyar nyelvű vasúti helységtáblák kihelyezésének sikerére. Nagy József EP-képviselő úr felszólalásában pedig egyértelműen annak a politikai tevékenységnek tulajdonította ezt a sikert, amit a Most-Híd párt a kormányban végez. Mi a véleménye erről?
Orosz Örs: Azt gondolom, hogy a vasúti nyelvhasználat ügye még akkor kezdődött, amikor a Most-Híd párt először került be a kormányba. Az a kormányzás azt igazolta, hogy a megszerzett hatalom ellenére, nem tudták a gyakorlatba átültetni a megvalósulást. Az előadásomban kiemeltem, hogy 52 állomásra került ki a magyar felirat, egy miniszteri rendeletre -, amely egy tollvonással visszavonható – nagy nyilvánosság mellett, ünnepélyes keretek között. Véleményem szerint ez kampányfogásnak kiváló, de a nyelvi jogok érvényesítéséhez ennél több kell. Kitartás, mint ahogy a civil szervezetek e téma mellett kitartanak már nyolc éve.Az összefogás eredményeként hivatkoztam a táblák kihelyezésére most is. A Kétnyelvű Dél-Szlovákiáért Mozgalom azért indult, hogy a nyelvhasználat ne legyen olyan téma, amely politikai értékek mentén osztja meg a társadalmat. Azt gondolom, a vasúti táblák kihelyezése, a kormányprogramba való bekerülése egy összefogás eredménye, amikor ideig-óráig, de a szekeret egy irányba mozdítottuk mindannyian. Lehet ezt kisajátítani, de én itt az Európai Parlamentben a másik felet is kiemeltem, számomra ugyanis nem az a fontos, hogy a másik fél magának tulajdonítja az elért eredményt, hanem az, hogy megvalósult egy álmunk, és ha Párkányra visszakerül a tábla, kis túlzással, de azt mondhatom, nem éltünk hiába, nem hiába vannak a mozgalmaink!
A kisebbségi nyelvhasználati jogok gyakorlásának nehézségeire reagálva Nagy József EP-képviselő úr arról nyilatkozott az ülésen, hogy pártja részéről van politikai akarat arra nézve, hogy a törvényben meghatározott nyelvhasználati küszöböt ne nemzetiséghez, hanem a nyelvismerethez, a nyelvhasználathoz kössék. Így nagyobb lehetne a jogérvényesítési lehetőség. Mit gondol erről?
Horony Ákos: Igen, a felmérésekből jól tudjuk, hogy közel ötvenezerrel több magyar anyanyelvű személy él Szlovákiában, mint magyar nemzetiségű. Ezért, az irányt helyesnek tartom, mégis a problémát abban látom, hogy a döntéshozásnál, nemcsak egy mutatót kellene figyelembe venni. Nem csak százalékos arányokat kellene megállapítani, mert ez nagy anomáliákat szül. Például Léván 3000 személy él, így nem érik el a 20 %-os küszöböt, ezért a törvény szerint nincs lehetőségük az anyanyelv hivatalos használatára. Ugyanakkor egy kis községben pedig hiába éri el a lakosság a 20%-ot, ha itt pedig a feltételeket nem tudják biztosítani a nyelvhasználathoz. Ezért véleményem szerint meg lehetne állapítani egy abszolút számot is, nemcsak a százalékos arányt, amit ha egy településen a polgárok száma elér, akkor kisebbségi nyelvként, az anyanyelvét használhatná.
Szlovákiában a kisebbségi nyelvhasználat miatt még mindig sok politikai feszültség és konfliktus tapasztalható. Mit gondol a Nagy József által említett nyelvhasználati küszöb megreformálásán kívül mire volna szükség, hogy erősíteni tudják a regionális nyelvhasználatot?
Kőrösi Ildikó: Az alkotmányos kisebbségi jogok mellett, harminc különböző törvényben fogalmazódik meg a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogállása. Ezen belül, ami a kisebbségi nyelvhasználatot illeti, szintén nagyon sok törvényről beszélünk, ahol részmegoldások vannak, amelyek nincsenek harmonizálva, gyakorta nincsenek egymással összhangban. Úgy gondolom, és ezt Csáky Pál EP-képviselő úr is megerősítette, hogy valóban egy egységes, a kisebbségek jogállásáról szóló törvény megalkotása jelentené a megoldást erre a kérdésre. Az MKP-ban folynak a munkálatok, hogy egy törvénytervezetet dolgozzunk ki, a Kárpát-medencében már működő példák alapján. Készek vagyunk hamarosan egy saját megoldási javaslattal élni.
Forrás: Hideghéthy Andrea, Felvidék.ma, A szerző felvételei
