Újabb kettős nevelés?

Az év eleji tiltakozó nagygyűlések és a nyelvtörvény előcsatározásai közötti időszakban egyéb dolgok is történtek a szlovákiai magyar oktatásügyben. Persze, aki tudatában van annak, hogy Szlovákiában az oktatásügyi minisztérium a Szlovák Nemzeti Párt és a Matica slovenská kezében van, inkább azon lepődne meg, ha a nemzetiségi oktatásügyben minden a maga rendje szerint történne.

Megjelent néhány új tankönyv, aminek rendes körülmények között örülnünk kellene. Tény, hogy van köztük olyan is, amelyet valóban örömmel fogadtunk, némelyikük azonban kételyeket ébreszt az emberben. Ilyen a hetedikes alapiskolások számára készült történelemkönyv, amelynek címe: Szlovákia az új idők küszöbén.

Az az olvasó, aki a közelmúltban tiszteletét tette valamelyik szlovákiai várban, kastélyban vagy egyéb történelmi emlékhelyen, bizonyára tapasztalta ezekben a létesítményekben a magyar emlékek, feliratok eltüntetésének újabb hullámát. Az újkori történelemszépítők a német nyelvvel kapcsolatban elnézőbbek. A magyar feliratok helyébe azonban gusztustalan módon, korabeli betűtípusokat imitálva, egyik-másik helyen szlovák nyelvű szövegek kerülnek. Az egyik ilyen pikáns felirat épp Pozsony szívében, a Mihály-kapu melletti szobrok talapzatán látható. A régi felirat, még 1992-ben is, magyar nyelven hirdette, hogy a kis hidat vigyázó két szobrot a Pozsonyi Városszépítő Egylet emeltette, 1897-ben. Mára az eredeti feliratra egy ugyanolyan nagyságú új kőtábla került, amely már államnyelven hirdeti fennen, hogy a szobrokat a Bratislavai Városszépítő Egylet emeltette, 1897-ben.

A közelmúltban nem kis sajtóvihart kavart egy pozsonyi kiállítás, amelyen a várost ábrázoló régi fényképeket állították ki. Még a jobb érzésű szlovákok is megrökönyödtek azon, hogy a képeken egyes feliratok fehér szalaggal voltak lefedve, s rajtuk az alábbi „adatok” díszelegtek: Bratislava 1847, Bratislava 1886 stb. A kemény cenzorok itt már nemcsak a Pozsony, hanem a Pressburg feliratnak sem kegyelmeztek. Sőt, olyan alapos munkát végeztek, hogy még az esetlegesen elolvasható utcaneveket és reklámfeliratokat is eltüntették, átfestették. Zsdanov sem csinálhatta volna különben. S hogy az alaposság még a legbelsőbb szférákat sem kíméli, mutatja az a tény, hogy a közelmúltban leváltották a Matica slovenská szervezet újságjának főszerkesztőjét – csak azért, mert a lapban féloldalnyi cseh szöveget is le merészelt közölni.

Nézzük azonban az új könyvecskét, amelyből az alapiskolák hetedikes diákjai fogják majd a 16–19. század történelmét tanulni. Előrebocsátom: magam annak idején egy csehből fordított történelemkönyvből tanultam a kor történelmét, a tények szempontjából jóval korrektebb adatokkal. Ám az is elsősorban a csehek történelmére alapozott, cseh optikán keresztül láttatta a történteket. A magyar és az osztrák témát érintette ugyan, de mint nagyon távoli problémáról beszélt csak róla. A mostani könyv talán egyetlen pozitívuma az akkorival szemben, hogy itt a hetedik oldalon megtalálható az osztrák császári ház címere mellett a magyar címer is. A régi könyvekben ilyesmiről szó sem lehetett.

A tankönyv tartalma azonban hűen tükrözi vissza azt a szellemi rendezetlenséget, amellyel jelenleg a szlovák társadalom és a szlovák történetírás küzd. Azt hiszem, a legmeggyőzőbb minden kommentár nélkül közölni a tankönyv egyes fejezetcímeit.

A felvilágosodás kora című első részben az alábbi témákról tanulnak a nebulók: A gondterhelt császár ( VI. Károly); Magyarország nagy ékessége (Bél Mátyás); A szlovákok útja délre; Asszony a trónon (Mária Terézia); A szlovák Szókratész (Adam František Kollár).

A második rész címe: Szlovákia mozgásban, s az alábbi fejezeteket tartalmazza: A felvilágosult reformer ( II. József); Anton Bernolák; A magyar jakobinusok (közöttük több szlovákot felsorol) és a kedvenc: Napóleon és Szlovákia.

A harmadik rész a Szlovák tavasz címet viseli, és az alábbi fejezetekre oszlik: A szlovák földműves élete; A változó város; Ľudovít Štúr; A szlovák irodalmi nyelv; A forradalmi Magyarország (Uhorsko változatban mindenütt); A szlovák nemzet kérelmei; A szlovák önkéntesek (a felkelő magyar seregek ellen szervezett ellenforradalmi szabadcsapatok).

Az utolsó előtti fejezet címe Remények és csalódások kora, s ott az alábbi témák találhatók: A szlovák nemzet memoranduma; A Matica slovenská; A Monarchia megalakulása; Világgá menetelre kényszerülve; Az ipar és a vasút fejlődése; A cseh–szlovák együttműködés. Az utolsó, Új évszázad című rész pedig az alábbi kérdésköröket boncolgatja: Választójogot mindenkinek; Az iskolaügy magyarosítása; A černovái véres események; Egyesületi élet; A modern életstílus – amelyben úgymond jelentős szlovák tudósokról: Aurel Stodoláról, a hőturbinák szakemberéről, Jozef Murgašról, a drótnélküli távíró előfutáráról és Milan Rastislav Štefánikról, mint asztronómusról olvashatunk.

Az illusztrációs részben tele a könyv szlovák személyiségek képeivel, szlovák dokumentumok fénymásolataival. A 14. oldal kezdőmondata bizonyára furcsa érzéseket kelt a szakemberekben: „A 18. század elején Szlovákia területe úgy nézett ki, mint egy vihar után.” Hasonlóan furcsa mondatot többet is lehetne idézni a könyvből, bár az is tény, hogy a magyarázó szövegek viszonylag korrektek, s a fordítók is tették, amit tehettek (természetesen szlovákból fordított tankönyvről van szó). Használják a magyar nyelvű városneveket, s a szlovák eredetiben Uhorskónak használt terminust Magyarországnak fordítják (bár tény, hogy sok egyéb lehetőségük nem maradt).

Itt tart tehát a szlovákiai (magyar) tankönyvkiadás, s ez még nem a legkacifántosabb kiadvány. A jövő februárra ígérték ugyanis azokat a történelemkönyveket, amelyek a második világháború történetével foglalkoznak majd, s amelyeknek kéziratait a miniszter asszony visszavonatta a nyomdából. Az ok: az első szlovák államot nem kellő nemzeti megvilágításból tárgyalták a szlovák szerzők.

(1996)