Üzenet Martosról – 15 pontban

–    Mi európaiak voltunk, vagyunk és leszünk, ez emberi, kulturális és nemzeti identitásunk kitéphetetlen alappillére
–    Ezen a megállapításon az sem változtat, hogy az Európának nevezett entitás nagy része most egy Európai Unió nevű gazdasági, részben politikai és pénzügyi szervezetbe tömörül, amely szervezet most komoly gondokkal küzd

–    Európa ellen ágálni botorság, az Európai Unió ellen ágálni politikai rövidlátás. Európa a jogot is jelenti, az igazságosságot, a viszonylag fejlett szociális hátteret, a keresztény-zsidó hagyományt és azokat az értékeket, amelyeket ezen az ezen a pilléren nyugvó európai civilizáció (apáink, szépapáink és köbükapáink nemzedékei) létrehoztak. Európa a görög-római kisugárzást is jelenti, a művészeteket, kultúrát, szellemi hátteret, amelyből a többi kontinens is táplálkozik. Ez persze távolról sem azt jelenti, hogy Európában ma minden rendben van: Európa identitásválságban van, s ezt kezelnie kell. Európának új ideákra van szüksége.
–    Tény, hogy az Európai Unió jelenleg sok problémával küzd, ám nem megszüntetésére, hanem erős reformjára van szükség. Az európai együttműködésnek nincs alternatívája. Aki ezt nem így gondolja, nézze meg a katonatemetőket, van belőlük elég Európában.
–    Gyakran mondják, hogy az Európai Unió állandó válságban van, válságból válságba bukdácsol, ám eddig mindegyiket túlélte, sőt megerősödve jött ki belőle. Az európai együttműködés ugyanis közös érdek. Az egyik legszebb európai alapelv a szolidaritás elve, amely azon alapul, hogy a gazdagabb országok támogatják a szegényebbeket. Eme elv alapján mi is euró százmilliókat kapunk évente lemaradó régióink fejlesztésére, utak, vízvezetékek építésére, a mezőgazdaság támogatására, új fejlesztések megvalósítására, szociális programokra. Ezekre saját költségvetésből nem lenne lehetőség.
–    A világ új kihívásaival szemben az európai nemzeteknek egyedül nincs esélyük. Az igazi versenytársak nem Európában vannak, hanem szerte a világon. Gazdasági kényszer is tehát az együttműködés.
–    A világ nagyon megváltozott. Ki gondolta volna ötven évvel ezelőtt, hogy dél-koreai vagy kínai beruházók fognak munkát adni európai polgárok tízezreinek? Európának egy nyitott világban kell versenyképessé válnia, s ez nem könnyű kihívás.
–    Európa migrációs célterület is. Ha mi nem tudjuk hatékonyan kitölteni az európai teret, megteszik azt mások, idegen népek gyermekei. A demográfiai kihívások Európa legnagyobb kihívásai közé tartoznak.
–    Ebben a folyamatban konfliktusok is vannak, s újak is létrejöhetnek. A legnagyobb veszélyt ezen a téren a civilizációs konfliktusok és a pénzvilág-elszegényedő tömegek közötti szakadékok jelenthetik. Európa ebben a kérdésben is nehéz terepen bukdácsol, s a kormányok nagyon óvatoskodva kezelik ezeket a kérdéseket.
–    Tény, hogy az Európai Unió szerkezetét, az illetékességek megosztását újra kell gondolni. Az európai bürokratokrácia szörnyű, nem hatékony vízfej, ezt csökkenteni kell, a hatékonyságát pedig növelni.
–    Most mindenki azon gondolkodik, milyen lesz a nemzetek helye és pozíciója az új Európában. Nekünk, magyaroknak ott a helyünk ezekben a folyamatokban. Együtt, Magyarországnak és a külhoni magyarságnak is. Ki kell aknáznunk azokat a lehetőségeket, amelyeket az európai átalakulási folyamat kínál, a bezárkózós nem jelenthet megoldást.
–    Európa jövője a nyelvi, kulturális sokszínűségben van. Ezt a kérdéskört is újra kell gondolni akkor, amikor a 21. század Európájának viszonyait akarjuk kialakítani. Ebben a folyamatban elengedhetetlen a kisebbségben élő közösségek pozíciójának meghatározása, jogaik, esélyeik hatékonyabb védelme.
–    A kisebbségvédelemhez új esélyt kínál a Lisszaboni szerződés. Az MKP az egyik kezdeményezője annak az aláírás-gyűjtési folyamatnak, amely azt célozza, hogy az Európai Unió alapjogai közé kerüljenek be a kisebbségi jogok is. Az akció ősszel indul, minél többen alá kell írnunk ezt a kezdeményezést.
–    Egyetlen közösséget sem lehet azonban megmenteni akkor, ha maga nem akar fönnmaradni, ha feladja önmagát. A szlovákiai magyar közösségnek is mindent meg kell tennie fennmaradásáért, saját fejlődéséért. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha ragaszkodunk identitásunkhoz és jogainkhoz.
–    A válság arra kényszeríti Európát – az Európai Uniót is -, hogy újradefiniálja viszonyait. Ott kell lennünk ebben a folyamatban, itt sem dönthetnek rólunk nélkülünk. Mindez azonban semmit nem ér akkor, ha feladjuk önmagunkat. A korparancs tehát újból és újból: büszkének lenni értékeinkre, megmaradni!

Martosi Szabadegyetem – 2013. július 20.