6%

Nagyon nem szívesen írom le ezeket a sorokat, de közéletünk tisztaságának védelmében meg kell tennem.

Két nappal ezelőtt, március 23-án három szlovákiai magyar párt vezetője bejelentette, hogy pártjaikat megszüntetik, s helyette új, közös pártot hoznak létre Szövetség: Magyarok, Nemzetiségek, Régiók néven. A köz reakciója visszafogott volt, hiszen az emberek láttak-hallottak már hasonlókat tavaly is, s néhányan arra is emlékeznek még, mekkora botrányba csúszott ez az egész karácsony előtt.

Néhányan azt mondják, hogy támogatjuk a kezdeményezést, mások azt mondják, hogy pénzemberek újabb vállalkozását láthatjuk csupán, a Most-Híd által behozott machinációk újabb felvonását. A legtöbben viszont azon a nézeten vannak, hogy lássuk, mit mutatnak majd a jövőben: őket meg kellene győzni. Munkával, hozzáértéssel szorgalommal.
Ehelyett mi történik?

36 órával a nagy bejelentés után megjelenik egy közvélemény-kutatási eredmény arról, hogy a választópolgárok 6 százaléka támogatja a Szövetség nevű pártot. Amely hír – emberi hangra lefordítva – a következőt jelentené: mivel a közvélemény-kutatásokat 3-8 nap alatt végzik, az adatfelvevők a nagy bejelentés előtti napokban már megkérdezték a szlovákiai magyarlakta vidékek lakóit is a pártszimpátiájukról. Kovács II. János bácsi pedig, valahol a Kecerakoncán, komoly bizonyossággal kinyilvánította, hogy a sajtó szerint akkor még titkolózásra okot adó bejelentés tartalmával már tisztában van, s biztosan a holnapután a titkos pecsétzár alól feloldandó pártra fog szavazni.

Életszerű, ugye?

Nem egyedi jelenség ez. Tavaly, a pártok kongresszusai előtt is különféle közvélemény-kutatási „eredmények” láttak napvilágot. A legnépszerűbb felvidéki magyar volt már X, Y meg Z is, néhányuk olyan népszerűségi rátával, amellyel lekörözött több szlovák politikust is. Ennek akár örülhetnénk is, ha utána nem kellene szembesülnünk saját tapasztalatunkkal: a 3 szlovákiai magyar törpepártról alig tud valamit a szlovák átlagpolgár, s az új politikus-generációról sem. Csak az MKP és a Most-Híd ismertebb, múltbéli ténykedésük okán. Ezt senki ne vegye kritikának, kicsi a tér, ahol megjelenhetnek. Közvélemény-kutatást pedig Szlovákiában lehet venni, a pénztárca vastagsága a legfőbb korlátozó tényező. De azért megkérdezem: tényleg ebbe az irányba akar menni az „új politika”, az „új politikusi generáció”? Tényleg hülyének nézik a felvidéki magyart? A Csemadok és annak elnöke másfél éve már megégette magát az Összefogással, amelyből a szó jelentésének ellenkezője lett. Nem kellene ebből tanulni és visszatérni az igaz utakhoz?

Nos, a következő miatt kell mindezt szóvá tenni: a felvidéki magyar közösség olyan állapotban van, hogy nem a trükközés és hazudozás, hanem az elkötelezett munka segíthet csak rajta. A személyes vállalások sora. Aki új vezető akar lenni, miért nem látogat meg napjainkban 50 idős szlovákiai magyar polgárt személyesen és miért nem kérdezi meg tőle, részt vett-e a már a népszámláláson, esetleg nem igényel-e segítséget az elektronikus kérdőív kitöltésekor? A felvidéki magyar társadalom ugyanis nem attól lesz erősebb, hogy valamely párt 5 vagy 6 elnökségi tagot kap majd valamely jövőbeli testületben, illetve néhány ifjú vállalkozó (úr/hölgy) mekkora nagy támogatást kap újonnan vett szőlejére vagy egyéb bizniszére, hanem attól, ha a jelenleginél jobban megszervezi magát.

Magyarán: dolgozni kell, szolgálni a közösséget, nem pedig trükközni, hazudozni. Ez utóbbi rossz út, a pokolba vezet.

Csáky Pál

fb-jegyzet