Az Európai Parlament Petíciós Szakbizottsága (PETI), melynek Csáky Pál az alelnöke, nyilvános tárgyalás keretében tűzte napirendre a petíciók kérdését az EU-ban. A tanácskozásra meghívtak több külsős szakértőt, akik jártasak a témában, de jelen volt a Szlovákia ombudsmanja, Jana Dubcová is.
A szakmai meghallgatás két blokkban zajlott, előbb elméleti síkon közelítették meg a szakemberek a kérdést, tehát, hogy mi tekinthető petíciónak, milyenek a formai követelményei vannak, ki, hogyan, hol adhatja be stb. A legvitatottabb része a témának kétségkívül az, hogy hol ér véget egy tagállam jogköre és hol kezdődik az Európai Unióé. „Az EU-nak megvannak a jogkörei, hogy a petíciókban döntéseket hozzon, mégis korlátozottak a kompetenciái ennek érvényesítésére” – mondta el Volker Haug professzor, a Stuttgarti Egyetem tanára, aki több könyvében is foglalkozott már a témával. Ben Hagard pedig az európai ombudsman és nemzeti ombudsmanok kapcsolatáról és együttműködéséről beszélt. Mint elmondta, az európai ombudsman nem felettese a tagállamok ombudsmanjainak, de sok mindenben tudják segíteni egymás munkáját.
Jana Dubcová felszólalásában a peredi falunév-változtatási esetet (erről bővebben ITT>>) hozva fel példaként a petíciós jogok szlovákiai joggyakorlatára reflektált. Véleménye szerint a kormány elutasító döntése a petíció jogának a presztízsvesztése, hiszen a polgárok világosan állást foglaltak, amit a hatalom figyelmen kívül hagyott. „Amikor a polgári passzivitást és a választásokon való alacsony részvételi mutatók okait vizsgáljuk, bizony az ilyen esetekhez vezetnek a szálak. Pedig a demokrácia kultúrájának megtartása miatt nem lenne szabad kiábrándítani az embereket. Szlovákia, az EU és mindannyiunk jövőjének a kulcsa egyedül abban rejlik, hogy a jogainkat gyakorolni kell” – mutatott rá az ombudsman.
Csáky Pál arra hívta fel a figyelmet, hogy a petíciós jogokat komolyabban kellene vennie minden tagállamnak, hiszen ennek hatékonysága tulajdonképpen a demokrácia fokmérője. „A rendszer adott, és a jóakarat is megvan hozzá, de nemzeti, tagállami szinten sokszor nincs befogadó készség, ami csírájában öli meg az alulról jövő kezdeményezéseket.” A felvidéki magyar EP-képviselő rámutatott arra is, hogy nemrégen mintegy 26 ezer aláírás gyűlt össze a tantervmódosítás ellen, mégsem foglalkoztak vele. „A szakbizottságunknak arra kell keresni a választ, hogyan tudnánk visszaállítani a petíciózás presztízsét, hogy az embereknek újra bizalmuk legyen a jogintézmény iránt”- mondta a képviselő.
Az elhangzottakhoz nagyon sok hozzászólás érkezett, így élénk diskurzussá vált a meghallgatás. Voltak vélemények, melyek szerint a petíciós rendszer jól működik, csak egyes országok (mint pl. Szlovákia) nem alkalmazza. Egyes hangok pedig óva intettek attól, hogy a petíciózás intézménye nehogy átalakuljon egyfajta „EU-s panaszfallá”. Ugyanakkor – Jerzy Buzek szavaival élve – nem szabad elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy a petíciós jog intézményét azért hozták létre, hogy egyfajta iránymutatást jelentsen az Európai Uniónak, és a polgárok véleménye is eljusson a felsőbb szintekig.
Csonka Ákos, Felvidék.ma
