Csáky úr, kemény hangú felszólalása volt tegnap az Európai Parlamentben.
Nem vagyok híve a mellébeszéléseknek, és nem szeretem az itteni pudingbeszédeket sem, amelyek semmiről nem szólnak. Én egyértelműen fogalmazok: nem vagyok elégedett az Európai Unió őshonos kisebbségek jogaihoz való hozzáállásával, és nem értek egyet azzal sem, hogy Szlovákiában valamennyi kisebbségi ügy központosítottan a kormány irányítása alá tartozik. Örömmel venném a kisebbségi önkormányzati jogkörök megteremtését, és nem utasítom el a területi autonómia lehetőségét sem.
Mi szükséges ehhez?
A szlovák alkotmány 34. cikkelyének megvalósítása, amely hordoz magában ilyen lehetőséget. A kisebbségi közösségek Szlovákiában döntően jobban éreznék magukat, ha már végre elfogadnák a kisebbségi törvényt, amit a szlovák alkotmány előír. Húsz éve nem sikerül a kisebbségi törvényt elfogadni, ezt én botrányosnak tartom.
Ha jól értem önt, a túlzott központosítást ezen a téren is károsnak tartja.
Igen, ez egyértelmű. A Szlovákiában élő kisebbségi közösségeknek jót tenne, ha önkormányzati formákat valósíthatnának meg ügyeik intézésére. Előrelépés lenne, ha nem ez a 19. századi viszonyokra emlékeztető mai modell érvényesülne, azaz hogy a kormány dönt a kisebbség minden ügyéről.
És mi a helyzet a területi autonómia ügyében?A TASR nemrégiben Bugár Bélával, a Most-Híd elnökével is beszélgetett az autonómia-formákról. Bugárnak azonban, mint mondta, nem hiányzik a területi autonómia. „Mi ezt elutasítottuk. A területi autonómiáról mások beszélnek. Mi arról beszéltünk, hogyan maradhatnának meg és fejlődhetnének a magyarok Szlovákiában. Ehhez iskolákra van szükség, nyelvre és a kultúra fejlesztésére. Ezt raktuk mi le az asztalra” – nyilatkozta korábban Bugár a hírügynökségnek.
Én egyértelműáen támogatom a területi autonómia megvalósítását azokban a régiókban, amelyekben ez lehetséges, s amelyekben az valós előrelépést jelentene. Már a volt MKDM tagjaként, 1996-ban kidolgoztam egy autonómia-tervezetet, máig ez az egyedüli, paragrafizált formában megjelentetett dokumentum. A Magyarok Szlovákiában című kötetemben teljes terjedelmében megtalálható.
S mi a soron következő prioritása az Európai Parlamentben?
Egyértelműen az emberjogi és kisebbségi kérdések, különös tekintettel a történelmi kisebbségek problémáira, mint amilyen a szlovákiai magyar kisebbség is. Az Európai Unió nagyon szívesen foglalkozik az unión kívüli kisebbségi és emberi jogokkal. De nekünk az unión belül is vannak gondjaink. Itt van például az emberi jogok betartásának problémája, mondjuk, az igazságszolgáltatás terén, de említhetnénk például az Európa kulturális sokszínűségét adó őshonos kisebbségek gondjainak figyelmen kívül hagyását is. Meggyőződésem, hogy az Uniónak többet kellene foglalkoznia ezzel a témával, hiszen ötvenmillió őshonos kisebbségekhez tartozó polgárról van szó, akik bizonyára jobban éreznék magukat az ilyen Unióban.
(2014. július, TASR)
