Csáky Pál írásai, felszólalásai

Kedves barátaim, tisztelt vendégeink, kedves MKP-tagok, hölgyeim és uraim! Tisztelettel köszöntöm mindannyiukat mai ünnepélyes összejövetelünkön.

Emlékszem, milyen reményekkel tekintettünk Európa nyugati, fejlettebb részére az 1990-es évek elején. Úgy éreztük, ott sok minden szebb, jobb, tökéletesebb.

Európában figyelemreméltó folyamat zajlik. Az európai nemzetek képviselői arra kényszerülnek, hogy újradefiniálják magukat a 21. század körülményei között. Tudják ugyanis, hogy a harmadik évezred kihívásait senki sem hagyhatja figyelmen kívül.

2007 szeptemberében újból kiéleződött a szlovák–magyar viszony. Az MKP úgy tartotta helyesnek, hogy a meddő viták mellett egy alternatívát is letegyen az asztalra, s azt javasolta: a megbékélésről beszéljünk.

Azt hiszem, valóban fontos, hogy most, a 21. század elején gondolatban visszatérjünk István korába, és kiértékeljük, mit jelentett nemzetünk számára a keresztény Európába való betagozódás.

Tisztelt egybegyűltek, hölgyeim és uraim!Örömmel jöttünk el, mint mindig, Királyhelmecre, örömmel és tisztelettel veszünk részt ezen a rendezvénysorozaton, ahol Esterházy János mártírpolitikusunk életére és áldozatára emlékezünk, s ahol ezt a szép szobrot, Esterházy második szlovákiai köztéri szobrát felavathatjuk.

Tisztelt Szili Katalin elnök asszony, képviselő hölgyek és urak, államtitkár úr, nagykövet úr, tisztelt vendégeink! Külön szeretettel köszöntöm csehországi és magyarországi vendégeinket, akik otthonról jöttek – haza. Kedves ünneplő pozsonypüspökiek, hölgyeim és uraim!

(Elhangzott a Magyar Tudományos Akadémián, 2007. szeptember 14-én, a Corvinus-díj átvételekor)

Hölgyeim és uraim!Egy politikai párt, amely sikeresen meg akarja állni a helyét a 21. század kihívásai előtt, figyelmet kell, hogy fordítson helyi, regionális és központi politikáját irányító vezetőinek a képzésére is.

Hatvan évvel ezelőtt szomorú dolgok történtek az akkori Csehszlovákia magyarlakta területein. Férfiakat és nőket, gyerekeket és időseket raktak teherautókra és vonatokra csak azért, mert magyarok voltak. Tízezreknek kellett elhagyniuk szülőföldjüket, sokuknak örökre.