Mi mindent köszönhetünk a kereszténységnek?

Korzenszky Richárd, a Tihanyi Apátság vezetője volt Csáky Pál  politikus, író„Beszélgetések a nemzettudatról” című fórumának, december 5-én, Pozsonyban.

A rendezvényre – hagyományosan – a Magyar Közösség Pártjának székházában került sor, a Pro Futuro, valamint az Esterházy János Polgári Társulás szervezésében.

Csáky Pál, miután üdvözölte a résztvevőket, visszaemlékezett egyik karácsonyára, mikor egyik lányától egy 800 oldalas könyvet kapott, egy brit írótól, ezzel a címmel:  A kereszténység története. „Sokáig abban a hitben voltam, hogy az európai történelem csak úgy „magától” alakult, jöttek sötét és fényesebb időszakok. E könyv elolvasása után éreztem át, hogy a kereszténységnek milyen nagy szerepe van Európa történelmében.  A római birodalom a belső erkölcstelenségétől kezdett bomlani, kialakult a kereszténység, évszázadok teltek el. Biztos, hogy nem ülnénk itt, magyarként, ha a kereszténység nem nőtte volna be azt a európai civil pályát, amit benőtt” – mondta Csáky Pál. Emlékeztetett arra is, hogy rengeteget köszönhetünk a szerzeteseknek is, hiszen a kolostorok a tudás bástyáinak számítottak. Sajnálatos, hogy az Európai Unió alapdokumentumában még egy fél mondattal sem hívják fel minderre a figyelmet.

Mi a véleménye minderről az egyik legautentikusabb személynek, Korzenszky Richárdnak? És mit jelent számára a magyarság?

A Tihanyi Apátság vezetője a magyarságot létezésmódnak, tudati állapotnak éli meg. „Nem jelenti, hogy több vagyok, hanem tudom, hogy ki vagyok. Ha nem ismerem azt a kultúrát, amelyet anyanyelvemen sajátítottam el, akkor nem vagyok senki. Magyarul beszélni azonban még nem jelenti azt, hogy birtokában vagyunk a magyar kultúrának. Tapasztaltam, hogy szlovákiai magyar papok, akik nem magyar iskolába járnak, nem úgy gondolkodnak, mint mi”- mondta Korzenszky Richárd.

Elmondta, a mai társadalomban sok helyütt a megélt keresztényég hiányzik. A normális élet mindig fontosabb a jogi szabályozásnál. De nem biztos, hogy aki magát kereszténynek mondja, valóban keresztény. „Olyan ez, mint amikor iskolaigazgató koromban megkérdezték hány tanulóm van. Mondtam, ezt nem tudom, csak azt, hogy mennyi a diákok száma…” A kereszténység világlátás, értékrend, életstílus de még kultúra is, benne az élet tisztelete, a személyiség tisztelete. „Csak másokkal együtt vagyok, tehát ott van a szolidaritás. A kereszténység szolidaritás nélkül nem kereszténység. Csak az tud egyenes gerinccel megállni, aki képes leborulni az Isten előtt. Mindez elképzelhetetlen odaadás, és szeretet nélkül” – hangsúlyozta Korzenszky Richárd, aki világos jövőképet szeretne látni és láttatni: „Kapcsolják le rólunk a virtuális világot, hagyjanak minket élni ott, ahol vagyunk”.

(on)