Csáky Pál írásai, felszólalásai

Nőttek most egy kicsit a csehek a szememben. Tisztességgel elbúcsúztatták Václav Havelt – bár erre ráment az egész cseh ünnepi publicisztika: Havel csorgott minden médiumból.

Ilyenkor, karácsony táján, elcsendesedik a világ. Néhány napra megszűnik a rohanás, csillapodnak a feszültségek.Az emberek mintha valami újat keresnének, mintha újra felfedeznék egymást. Mintha valami időn túli parancsnak engedelmeskednének: megpróbálnak örömet szerezni egymásnak.

Mondjon bárki bármit, a lényeget tekintve nem sokat változik a világ. Száz évvel ezelőtt még Prágában kiáltotta a földhözragadt csehek, a pepíkek megtestesítője, bizonyos Švejk úr, hogy „Na Bělehrad!”, ma Pozsonyban, annak is provinciális parlamentjében kiáltja százötven képviselő, hogy „Na Budapešť!” Szomorú.

Üldögélünk itt, 2011 őszén, várjuk a népszámlálási eredményeket, s reménykedünk abban, hogy nem lesznek olyan rosszak, mint amilyenek lehetnének.

Olvadnak a jegek Pozsonyban – adja hírül örvendezve a sajtó arra utalva, hogy változóban van a szlovák állampolgársági ellentörvény, amelyről az elmúlt hónapokban olyan egyértelműen derült ki értelmetlensége, hogy még maga Robert Fico is puhítani akar rajta.

Néha úgy érezzük, a kelleténél is intenzívebbek azok a viták, amelyek tájainkon a nyelvhasználatról szólnak. A megemelt hőfok mintha éreztetné, hogy többről van szó, mint csupán egy nyelv használatának  lehetőségéről.

Štefan Hríb Lámpa alatt című műsora hullámzó színvonalú. Vannak nagyon jól sikerült részei, de vannak olyanok is, amelyek unalomba fulladnak. Nem hiszem, hogy túl sokan vannak, akik rendszeresen végig bírják ülni az újabban négyórás beszélgető műsort.

Miről lehet, miről szabad és miről szükséges szólni ebben a patinás teremben, ebben a nagy hagyományokkal bíró gimnáziumban Gáspár Tibor tanár úr személye és munkássága kapcsán most, 2011 szeptemberében? Először is a tanárról, a jól felkészült, impozáns tárgyi tudással bíró oktatóról, aki rendkívül komolyan véve hivatását, diákok generációit tanította szívvel, …

Tisztelgés a tisztességesek előttNézem Nagy Imre szoborarcát az Vértanúk terén, a Kossuth-tér sarkában, ahogy visszafordul a Parlament  felé és a térre néz, amelyen 1956. október 23-án ezrek álltak és követelték, hogy szóljon hozzájuk.

A közelmúltban újból megnézhettük Dušan Hanák Papírfejek című filmjét. Nagy ötlet alapján készült az alkotás: nem kevés munkával előbányászta az 1945-től készült propagandafilmeket, s az ott elhangzottakat szembesítette  egy-egy adott időszakot átélt emberek utólagos, de igaz értékeléseivel.